Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

vei beborított pódium. A háttérben levő ajtó sötétségbe torkollik. És most első Ízben hangzik fel a láthatatlan so­kaság emberi zaja. Nevetést, dünnyögést, morgást, pissze­gést, ironikus köhécselést hallunk. Kezdetben mindez halk, de fokozatosan erősödik; azután újra elhalkul. Mindennek eléggé hosszú ideig kell tartania, hogy a közönségnek - az Igazinak és a láthatónak - mélyen emlékezetébe vésődjék ez a súlyos befejezés. A függöny igen lassan gördül le. A felelet Így hangzik; Nincs felelet. Halljuk ezt mégegyszer az elmélet nyelvén; "Az avant­gardista színház visszatér a forrásokhoz. Keresi a színház ősalapját. Az ember tragikus sorsát akarja kifejezni - a végzetet, amely Niobé vagy Oidipusz ideje óta nem válto­zott." Az idézet a nyugatnémet újságíró kérdésére adott vá­laszból való, aki a Die Kelt c. folyóiratban megkérdezte Ionescot, hogy a Székek befejezésre miért hasonlít oly fel­tűnően Beckett darabjainak befejezéséhez. Az un. avantgardě alapvető módszertani, egyszersmind ismerettani elve a következő: nem lehet semmit elmondani az emberről, amig nem vesszük ki az összes véletlen és lényeg­telen kapcsolatokból. És az avantgardě számára véletlen és mellékes dolognak számítanak az olyan momentumok, mint ami­lyen az embernek az időhöz, helyhez, társadalomhoz való kö­töttsége. Ugyanaz a refrén mint Godotnál. mint A játszma végében, mint Adamov első darabjaiban, A paródiában /La Parodie/, Invázióban. Olyanok vagyunk, amilyenek voltunkban /Comme nous avons été/, Mindenki mindenki ellenben /Tous contre tous/, lényegében meghatározatlan időben, meghatá­rozatlan helyen, meghatározatlan térben játszódnak. Megha­tározatlan emberek cselekszenek bennük.A Székekben "egysze­rűen csak" két ember van. Vagy inkább Ember. Nagy E-vel. Az emberiség nagy E-vel. Tipikus "helyzeti jelképesség", amely az Általánost, a Lényegest, az Alapvetőt akarja megragadni. Az avantgardě elveti a konkrétan meghatározott embert, nem tudja, mihez kezdhetne vele. Sőt szerinte a művészet meg­- 65 -

Next

/
Thumbnails
Contents