Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

Clovs

Nem hallottam. /Kis szünet/ És azután valamiről megfeledkezel.

Hamm: Ah.

27/

Clov: Nem tudok leülni.

A darab zárórészében Clov megszabadul Hammtól. Elhagyja a házat és elmegy a világba. Az emberek nélküli világba, amelyben, nyomorékként, elpusztul. "Kinyitom a börtön kapuit és elmegyek... Magamban mondogatom, hogy a világ kihunyt, bár soha nem láttam lángolni, /kis szünet/ Egyedül. Teljesen egyedül, /újra kis szünet/ Ha elesem, sírok a boldogságtól." Clov szabad: a halál vár rá. Hamm a színpadon marad. Segítség nélkül. Most ő is szabad.Rá is a halál vár. Csak a magára maradt ember - halljátok? - lehet szabad. De a magára maradt embernek el kell pusztulnia: mások nélkül pusztul el. A szabadság halált hoz. Csak a halálban van szabadság. "A halál az egyedül igazi realitás," - ahogy Camus mondja, akinek abszurditás-filozófiájából származik részben az "abszurd színház" elmélete és gyakorlata. /Camus az abszurditásról szóló filozófiai tanulmányát még a háború alatt, 1942-ben irta./ Abszurd kozmoszban élünk, ahol "semmi sem lehetséges, ugyanakkor minden már eleve adva van. Úgy teszünk, mintha az életnek értelme és célja lenne, dolgozunk, a jövőre gondolunk, megóvjuk magunkat az öregkor számára, utódokat nemzünk - de mihelyt csak egyetlen egyszer is találkozunk a Felismeréssel, vagyis, mihelyt tudatára ébredünk az élet és a világ értelmetlenségének, minden

28/összeomlik és egyetlen valóság marad: a halál!" ' Ami Camusnél a Caligulában, az Beckettnél A .játszma vége o. darabban még sokkal erőteljesebben nyilvánul meg: a lét céltalansága. A kör bezárul, az élet abszurditása bebizonyított . A darab vége: értelmetlenség.

27/ A szerző cseh fordítása alapján.

28/ A Caligula bécsi bemutatójára kiadott műsorfüzetben jelent meg ez a nyilatkozat 1961-ben. /Szerző/- 61 -