Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
II. A dráma drámája
Mrs. Martins Oh, istenem, milyen különös, milyen csodálatos! Én a hatos helyen ültem, az ablak mellett, önnel szemben, kedves uram. így folytatódik további három oldalon keresztül, mig a házastársak eljutnak oda, hogy Londonban ugyanabban az utcában, ugyanabban a házban, ugyanazon az emeleten, ugyanazon ajtók mögött laknak. Mr. Martin: Mrs. Martin: Mr. Mart in : Mrs. Martin: Mr. Martin: Mrs. Martin: Mr. Mar tin: Mrs. Martin: Mr. Martin: /elgondolkodva/ Milyen különös, milyen csodálatos, micsoda véletlen! Tudja, a hálószobámban van egy ágy, zöld takaróval letakarva. Ez a szoba az ággyal és a zöld takaróval a folyosó végén van, a WC és a könyvtár között, drága asszonyom! Micsoda véletlen, istenem, micsoda véletlen! Az én szobámban szintén van ágy, zöld takaróval és a folyosó végén van, kedves uram, a WC és a könyvtár között! Milyen különös, milyen csodálatos,lenyűgöző ! Akkor hát asszonyom, ugyanabban a szobában élünk és ugyanabban az ágyban alszunk, drága asszonyom. így hát talán ott találkoztunk? Milyen különös és micsoda véletlen! Könnyen lehetséges, hogy ott találkoztunk, és talán éppen az elmúlt éjszakán. De én nem emlékszem rá, drága uram! Van egy kislányom, kicsike lányom, aki velem lakik, drága asszonyom! Két éves, szőke, az egyik szeme fehér, a másik piros, nagyon szép kislány, a neve Alice, drága asszonyom! Micsoda csodálatos véletlen! Nekem is van egy kislányom. Két éves, az egyik szeme fehér, a másik piros, nagyon szép kislány, az ő neve is Alice, kedves uram! /ugyanazon a vontatott, monot n hangon/ Milyen különös, és micsoda véletlen! Es milyen csodálatos! Talán ugyanaz a kislány, drága asszonyom! Milyen különös! Valóban lehetséges, drága uram. /Elég hosszú csend. Az óra huszonkilencet üt./ /hosszú elmélázás után lassan feláll és sietés nélkül elindul Mrs. Martin felé, akit meglep Mr. Martin ünnepélyessége, ő is nagyon lassan feláll. Mr. Martin ugyanazon a lassú, monoton hangon, kissé énekelve/ Akkor- 53 -
