Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
II. A dráma drámája
ból vett tanács szerints "Játsszatok a szöveg ellen. Az értelmetlen, abszurd, komikus szöveg vázlatára rá lehet ültetni a súlyos, ünnepélyes, szertartásos színpadra állítást. És ellenkezőleg - ha kitérünk a szánalmas olcsó könnyek és a szentimentalizmus elől, ha a drámai szöveget bohózat módjára adjuk elős a móka csak aláhúzza a darab tragikus értelmét." Tehát: a banálisát mint kivételeset játsszák, a semmiről szóló párbeszédek tulajdonképpen az ember végső dolgairól szólnak s tragikus dialógusok tónusában folynak le; minél komolyabb a beszélgetés témája, annál könnyebben csapnak át rajta a kötelezettség nélküli társasági csevegés hullámai. Ez nemcsak a régi "dada" eszköze, hanem a mikulásesti diáktréfáké is és egyike a megszokott, ősrégi, kacajt keltő módszernek. Megtaláljuk ezt mér Arisztophanésznél, és Alfréd Jarrynál is. Ionesconál persze - A kopasz énekesnőben teljes mértékben, más darabjaiban részben - ez nem eszköz, hanem program. Az abszurditás tökéletes fokozásának példáját - ionescoi értelemben - az alábbi szemelvényből is lemérhetjük: Smithékhez látogatóba érkezik a Martin házaspár: Letelepednek. Mr. Martin és Mrs. Martin egymással szemben ül, szó nélkül. Félénken mosolyognak egymásra. A következő párbeszédet vontatott, monoton, kissé éneklő hangon, árnyalás nélkül kell előadni. Mr. Martin: Mrs. Martin: Mr. Martin: Mrs. Martin: Mr. Martin: Bocsásson meg, asszonyom, de úgy tűnik nekem, ha nem tévedek, hogy már találkoztam önnel valahol. Nekem is úgy tűnik, uram, hogy már találkoztam önnel valahol. Nem volt esetleg Manchesterben?Ugy tűnik nekem, hogy ott láttam önt. Nagyon könnyen lehetséges. Ugyanis Manchesterből származom. De nem emlékszem jól,uram, nem tudnám megmondani, láttam-e önt, vagy sem! Istenem, milyen különös! Én is Manchester*#! származom, asszonyom!- 51 -
