Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

Belül vannak a maguk társadalmán, bárhogy ellene szegülnek. Üthetik, átkozhatják, és megalkudhatnak vele. Függnek a társadalomtól, mivel az adatja eló a müveiket. Az uralkodik a színházakban. Az ül a nézőtereken. Ezért ezek közül a drámaírók közül egyik sem jut eszmeileg tovább,mint ameddig eszményképeik, Ibsen és Csehov jutottak. "Rosszul élnek, urak!" Vagy: "Bárcsak tudnánk, miért szenvedünk! Bárcsak tudnánk!" A magas színvonalú, nemegyszer rendkívül rátermett, izmos tehetségű mai amerikai, angol, francia, olasz, délamerikai drámaírók ellentmondása abban rejlik, hogy a társadalmi rendszer /és a színház rendszere/ következtében létük a társadalomnak a tegnapot képviselő erőitől függ. Olyan erőktől, amelyek védekezésben vannak és amelyek maguk sem ismerik a tovább vezető utat. Vádjaikat, haragjukat, megvetésüket szembeszegezhetik ezzel a társadalommal. De nem szegezhetik szembe vele lázadásra szóló felhívásukat. Nem játszanék és elhallgattatnák őket. Még a legmerészebb is, az amerikai Miller, színdarabjainak margóján megjegyzi, hogy számára egyáltalán nem a "társadalmi kritika" a cél, az ember érdekli őt, az ember érzelmei, gondolatai és szenvedélyei, s ha drámáinak van társadalmi hordereje is,az csupán másodlagos eredménye ennek az elsődleges szándéknak. Osborne Dühöngő ifjúság cimü darabja párizsi bemutatójának műsorfüzetébe szánt önéletrajzi vallomásában kijelenti, hogy esze ágában sino6 színdarabjaival a "társadalmat forradalmasítani". "Nem vagyok olyan rettenetes, amilyet belőlem csinálnak. Lényem mélyén vidám ember vagyok. Szívesen nevetek. Természetesen vannak intézmények és bálványok, amelyeket nem szeretek és ezeket lerombolom. De sohasem törekedtem arra,hogy a társadalom kritikusa legyek. Egyszerűen csak képek rombolója és teremtője vagyok, de egyáltalán nem vagyok a társadalom kritikusa." Wesker a következő kommentárral kiséri trilógiáját: "Az általam megrajzolt kép nyers, de a hangom nem az ellenszenvtől cseng és a darabot sem úgy kell játszani. Egy véleményen vagyok ezekkel az emberekkel. Csakhogy haragszom rájuk és önma- 40 -