Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

Mikor a világ szétesőben van, felujjong a költészet.

Yeats

Már túl vagyunk azon az időszakon, amikor nálunk egyesek azt hitték, hogy elegendő egyszerűen behunyni a szemünket ahhoz, hogy kijelenthessék, bizonyos tények nem léteznek. Egy időben igy tettek nálunk az un. "nyugati drámairodalommal", és aki éppen nem volt azon a véleményen, hogy a kapitalizmusban minden pusztul, tehát a dráma is, annak a veszélynek tette ki magát, hogy kétségbe vonják szocialista meggyőződésének őszinteségét. A színházi dramaturgiák akkor csak az úgynevezett haladó szerzőkre szegezték szemüket: nagy hírnévnek örvendett nálunk például Howard Fast vagy Roger Vailland, amig elsőként meg nem futottak a zászlótól, vagy legalább is le nem leplezték haladó mivoltuk relativitását - ahogy ez az utóbbi esetben történt. Ugyanakkor ma már világos, hogy inkább átlagos, mint kiemelkedő színvonalú szerzőkről volt szó a fenti esetekben. Kevéssé törődtünk azoknak az értékeknek a megismerésével, amelyek a drámairodalomban valóban jelentenek valamit.

Az igazság az,hogy a kapitalista országokban ma a dráma nem pusztul, épp ellenkezőleg, a kiemelkedő drámaírók egész sora alkot. Nevetséges lenne, ha ezt nem vennénk észre, vagy különösen, ha tagadnánk. Főként a mai amerikai és francia drámairodalomban vannak figyelemreméltó, érdekes, sokra képes szerzők. Remekül ismerik a maguk mesterségét, minthogy erős hagyományokra támaszkodnak, s a hagyományokat ki tudják használni: nem egyszer a drémairáshoz különleges előképzettséggel rendelkeznek,ez főként az USA-ban élő drámaírókra vonatkozik, ahol a drámaíró képzés egyetemeken történik. A technika és a találékonyság kiváló mestereit találjuk közöttük, a dialógusokhoz kiválóan értő drámaírókat, gyakran a kompozíció virtuózait, akik a színészeknek hálás szerepeket tudnak Írni, a nézőknél pedig erőteljes konfliktusokkal, ábrázolásbeli leleményességükkel és a mü- 51 -