Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

vészi kifejezés erejével érnek el sikert. Persze a drámairó - művészekről beszélek, és nem a színházi áruval ügynö— kölő, színdarabot színdarab után szállító színpadi mesteremberekről. Millerről és Williamsről van szó, nem pedig Mary Chase-ről; Sartre-ról, Genet-ről és Ionesooról, nem pedig Jacques Dévairól; Dürrenmattró1, Zuckmayerről ás Frischről, Fry-ről, Eliotról és Osborne-ról - nem pedig a pénzvilágban mindig túlsúlyban levő, éppen divatos áruk szállítóiról. Nem igaz, hogy Nyugaton pusztul a dráma. Ellenkezőleg, jelentékeny drámairó gárda él ott,akik érdekes, néha megrázó színdarabokat Írnak. A technikai tudás, a jól felépített, szinpadi szempontból fordulatosán elkészített darab megírásának művészete általában - merem állítani - magasabb szinten áll, mint a szocialista országokban. Ezzel persze nem azt mondjuk, hogy ott a dráma magasabb színvonalon áll.

Ha kizárjuk a szindarabkereskedőket és figyelmünket a művészi alkotások felé irányítjuk, a kapitalista országok mai drámatermésének közelebbi szemléleténél szembeötlik, hogy a drámairás ott - a szerzői kéziratok minden gazdagsága, a műfajok tarkasága, a formák változatossága ellenére - lényegében mennyire monotematikus: Az ember abban a társadalomban nem élhet emberi módon. Ezt bizonyltja a mai vezető amerikai drámaíró, Arthur Miller Az ügynök halála, a Pillantás a hidrái, és A saleml boszorkányok c. drámáiban, melyek ennek az alaptémának a változatai. És Miller jellemzően éppen Ibsen Népgyülölőiét hívja segítségül, hogy hőse, doktor Stockman szájával mondhassa el kora és országa"uralkodó többségének": "Urak, az önök gazdagságának mérgezettek a forrásai!"

A Csehovon és Strindbergen, majd a freudi pszichoanalízisen nevelkedett másik vezető amerikai drámairó, Tennessee Williams, drámáinak többségében - legmeggyőzőbben a leghíresebb müveiben A vágy villamosában és a Macska a forró bádogtetönben - a szenvedésről, az emberi értékek széteséséről és pusztulásáról vall. Kiemelkedő drámairó,- 32 -