Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

a drámához méltó témákra való áttérésért folytatott erőfeszítést is jelenti. Ez folyamat, harc. A megoldást munkával, nem pedig zseniális gesztusokkal érjük el. A zseni nem hull le az éghői - a zseniskedés pedig egyenesen a pokolba vezető ut. Az ötletektől a koncepcióhoz, a sokirányú szétágazástól az egy irányba történő összpontosításhoz, a forma széttörésétől az uj megformálásához - ez és nem más ma az előre vezető ut. Legalább néhány lépést tegyünk ezen az utón, aztán lábunk belelendül majd a menésbe és teljes tempóban megindulunk rajta. Ez azonban néhány, látszatra primitiv követelmény megvalósítását feltételezi. Valamenynyi közül legelőször is - a becsületes munkát. A szocialista dráma mai és jövendő szerzőitől tehetséget, élettapasztalatot, állampolgári felelősséget és tisztességet kiván. De ugyanolyan mértékben feltételezi a pontosságot, a szívós és fegyelmezett munkát is, amely nem kerüli meg a problémákat és nem a könnyebb megoldásokat választja. A szocialista drámának ma már nemcsak gyakorlati, hanem elméleti dramaturgiai hagyománya is van. És nem véletlen, hogy éppen a szocialistá drámák alkotói voltak egyben a legjobb teoretikusok iss Gorkij, Visnyevszkij, Leonov, Brecht. És nem véletlen, hogy ebben az értekezésben is annyiszor került elő Karvas neve, nemcsak akkor, amikor a szocialista dráma gyakorlatának példáját adhattuk, de akkor is, amikor szocialista drámaelméletből kellett példákat hoznunk. Ha körültekintek a cseh drámairodalomban és azt vizsgálom, kit sorolnak azok közé, akik oly nyomatékosan hangsúlyozták az alkotással szembeni felelősséget, Pavlíček gondolatéira lelek: "Nem beszélhetünk a drámai alkotás eszméjéről, ha ez nincs benne a mü egész lényegében, az alakok fokozatos alakításétói a konfliktus pontos meghatározásáig és felépítéséig, a párbeszédek utolsó árnyalatáig. Enélkül a dráma nem tehet szert metaforikus erőre, nem lehet meggyőzően korhozkötött és nem szerezheti meg azt az alapdimenziót, amely az irodalmi műből drámai müvet alkot. Ezen a téren fáradhatatlan- 161 -