Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

tesit majd, addig színpadi karcolatokat, színpadi tárcákat, színpadi vitákat Írnak, és a "neocivilizmusról" vitáznak, mint a legmodernebb színpadi stílusról. Amig a szerzők mindenek előtt azt vizsgálják, mi történik a változások tárgyát képező embereken belül - addig nem születik meg a szocialista névre méltó drámairodalom.

Ma legfőképpen az érdekel bennünket, mi megy végbe azokban az emberekben, akik az előre vivő utat törik a társadalom számára; akik alanyai a történelemnek és azzal a tudattal cselekszenek, hogy minden egyes, látszatra talán jelentéktelen harcban a történelemről, az emberiségről, az életről, a halálról döntenék. Ezek a kérdések megtalálhatók minden nagy művészi alkotás alapjaiban. Vagy inkább; minden nagy művész átküzdi magát hozzájuk, azért nagy művészi  halál ábrázolását is marxista módon kell megoldani - E. 7. Burian röviddel halála előtt feljegyzett gondolatának szellemében -: "Ha meg is hal az élet, a halálnak nem szabad élnie!" Lehet úgy élni, mintha nem léteznék halál: felszínesen és cinikusan. Lehet iszonyodni a haláltól és a létet a nemlétre való felkészülésre alapítani: ezen alapult az egyházak üzlete a halálfélelemmel. De élhet az ember tudatában az is: ha a természet kiszabta a létünk idejét, annál inkább váljék maga az élet az élet értelmévé. Azért vagyok, hogy mint ember teremtsek valamit, megismerjem az élet, az alkotás dicsőségét. És mindent, amit teszek, az emberi közösségért, a jó alkotásadta pótolhatatlan és egyedülálló örömért teszem, amiből megérzem és megismerem, milyen nagyszerű az élet; megértem, hogy a haladó embernek, aki elkerülhetetlenül eltávozik az életből, de aki a munkának alkotássá való átalakulása érdekében tett valamit, aki harcot folytatott a halál ellen - ércként cseng a neve. "Ha meg is hal az élet, a halálnak nem szabad élnie 1".

Az uj dráma alakjának kérdése tehát abban a harcban oldódik meg, amelyet szocialista drámairodalmunk a tárgyalt alakoknak cselekvő alakokká történő átformálásáért folytat. Ez a harc egyúttal az irodalmi műfajokra alkalmas témákról- 160 -