Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
let, hogy pozitiv Jellemű, cselekvő alakokat ábrázoljunk a színpadon, láthatóan azért feneklett meg, mert például Strunovát, a letűnő világ megtestesítőjét, a szerző gátlások nélkül rajzolja meg és teljesen beleviszi a játékba, Tonyicseket, Jendát és Olgát viszont szégyenkezéssel bélyegezi és ezek az alakok szinte a keze alatt halványulnak el. Persze ne várjuk, hogy ezt a más embert szónoklatokkal hívhatjuk a színpadra vagy különösen, hogy erőszakkal hurcolhatjuk oda. A színpadon csak az jelenhet meg, ami szerzőink élettapasztalatában és képzelőerejében is megvan. Ez a képzelőerő reális tapasztalatból táplálkozik - ahol nem igy van, csak papir és frázis születik. "Az emberi szubjektivitás jelentőségét az ember egyéniségében rejlő anyag jelentősége határozza meg". A kritika és az elmélet nem idézheti elő, hogy korunknak ez az óhajtott hőse elfoglalja a drámában az élet igazsága szerint őt megillető helyet. Ezt a hőst csak a darabok szerzői és a színházak kelthetik életre. A kritika és az elmélet azonban sokat tehet, ha felismeri, hogy az eddig játszott darabokban hol jelenik meg csiráiban a majdani szocialista drámai hős. A szocialista dráma hőse nem valahol a távolban várja, hogy elérkezzünk hozzá és hogy a már teljesen kialakult és mindenki számára szembetűnő vonások alapján felismerjük. Itt van közöttünk, vázlatosan már benne is van darabjainkban. Fontos, hogy idejében felismerjük és ne csapjuk be az orra előtt az ajtót csak azért, mert még nem hasonlít eléggé a régi elképzeléseink szerinti hőshöz és nem kinál a szerzőknek olyan anyagokat, amelyekből tegnapig a hősöket alkották. Az életben minden, amihez hozzá nyúlunk, ellentmondást hord önmagában. Vagyis - önmagában hordja a dráma lehetőségét! A művészet valamennyi ága közül éppen a dráma a legeszményibb eszköz a fejlődés kifejezésére, mivel a dráma alaptörvénye azonos azzal az alaptörvénnyel, amelyet a marxista filozófia a természetben és a történelemben felfedezett. A szinház társadalmi hatékonysága és óriási feladata az emberi történelemben nem csupán abban áll, hogy élő em- 127 -
