Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
Ne gondoljunk a szó régi értelmében vett hősre, akit a kivételes ember képzetével azonosítunk, aki a háborús becsület és az egyszer kiérdemelt, máskor problematikus dicsőség mezején áldozza fel az életét. Általában ne gondoljunk semmi kizárólagossággal és rendkivüliséggel elkápráztató kivételesre. A "hős" kifejezést e meghonosodott értelmezések egyikében sem használom, a szinházi terminológiában azonban nem találok más kifejezést, amellyel jelölni lehetne a drámában meghatározott módon cselekvő alakot és ezzel meg lehetne különböztetni attól az alaktól, aki csak paszszivan létezik. Nincs más szavunk, amely kiemelné a drámai cselekménynek korunk haladó társadalmi erőire jellemző módon cselekvő alakját. Használjuk tehát a régi kifejezést, a magunk módján uj értelmet adhatunk neki anélkül, hogy ki kellene belőle szorítanunk meghonosodott értelmét. Semmi sem jellemzőbb korunkra, mint éppen a tevékeny ember. Nincs is modernebb nála. A céltudatos emberi cselekvés, összhangban a megismert törvényszerűséggel, ez az alapvető erő, amely ma átalakítja a világot és megalkotja uj történelmét. Bizonyítékokért nem kell messze mennünk: országunk átalakulása és a világ átcsoportosulása a második világháború befejeződésétől eltelt tizenhat év alatt - egyetlen folyamatos bizonyiték. Az életben érvényre jut a céltudatos és szándékos emberi aktivitás. Az életben megvan, ami után a drámában vágyunk: a hős. Ha nem igy lenne, nem volna nálunk szocializmus. Él az ember - a világ átalakítója. És ez az a legfontosabb, ami meggyorsítja a fejlődést. Az ember, aki a maga felismerésével és cselekvésével győz a természet fölött és önmaga fölött is,ha ideiglenesen talán legyőzött győztes is, mindig aktiv, céltudatos, tevékeny, harcos ember. Amig a valóságban ez az ember a legjellemzőbb korunkra és a szocialista világra - a színdarabokban rendszerint csak a kulisszák mögött elképzelt színpadon jelenik meg és a szinre.az élet igazságával ellentétben, igen bátortalanul lép. Vegyük például Hrubin Kristályos éjszakáját. A kisér- 126 -