Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

egyszerre végbe társadalmunk valamennyi rétegében és a szocialista társadalom sem szűnik meg több arcú társadalom lenni.De a szocialista társadalomban már más helyet kapnak,, mint amelyet ma - mint a korabeli drámairodalom egyedüli tipusai - elfoglalnak. És éppen az a tény, hogy a mai drámairodalom egyedüli tipusai, vezet el minket az alapvető kérdéshez.

Milyen a mi korunk embere - ezt próbálják megválaszolj ni drámaÍróink. De hogy milyen a mi korunk hőse - ez a kérdés elhangzik az elméletben, a követelményekben, a vitákban, a színpadon azonban egyelőre egyetlen egyszer sem tették fel.

Amikor I960 őszén Bratislavában hangzott el ez a kérdés, érezhető szégyenkezéssel.fogadták. Ez a szégyenkezés kétoldalú volt. Egyrészt a művészek szégyenkezése, akik a nagy szavakat frázisszaguaknak tartják, s ezért, ahol csak tehetik, kikerülik. Egészséges és termékeny szégyenkezés ez, természetes eredménye azoknak a hangos proklamációknak, amelyeket annál nagyobb zajjal jelentenek ki, minél kevésbé érzik szerzőik önmagukban a szerénységre tanító alkotó képességnek legalábbis a szikráját. Másrészt, egyesek szerint a "hős" a mai művész számára konvencionálisán és ódivatúan hangzó kifejezés, mert olyan képzetekkel társitja össze, amelyek élesen különböznek mindattól, amit napjainkban korabelinek és modernnek érez.

Nem a kifejezés a fontos, hanem az ügy. A "hős" valóban konvencionális szó, bizonyos történelmi tipusu drámairodalmak terminus technicusa, és mai szemszögből valami teljesen idejétmúltat jelenthet, ha alatta akár egy Götz von Berlichingen-módján fegyverét csörtető, vagy Cyrano de Bergerac módján szavaló daliát képzelünk el. Ez a divatjamúlt, a mai dramairodalomban elfelejtett, gyakran ki is gúnyolt szó azonban valami nagyon mait és modernet is jelenthet, ha alatta pl. a Kaukázusi krétakor Grusejét vary az Aranyhintó Berjozkinját képzeljük el.- 125 -