Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

lényege. A marxizmus nóvuma abban van, hogy az ember és a társadalom kölcsönös találkozásának összefüggésében a történelemben első Ízben fedezte fel a lehetőséget az emberi szabadság megvalósítására: és ezt akképpen valósítja meg, hogy az embert kötelezi a természeti és társadalmi törvényszerűség megismerésére és arra tanítja, hogy e megismeréssel összhangban cselekedjék és alakitsa a világot. Vagyis a társadalmi haladás irányában. Maga a megismerés még nem jelent lépést a szabadság felé; a megismerés önmagában nem változtatja meg a világot.Csak a megismeréssel felszabadult ember,aki e megismerés szellemében és alapjában cselekszik, szerzi majd meg a cselekvéssel a maga teljes szabadságát, valósítja meg önmagát, mint embert, ad értelmet a saját létezésének.

És drámáinkban ez az ember mindmáig nem létezik. A mai darabok központi alakjai túlnyomórészt olyan emberek, akiknél a cselekvés ellenszenvük, közönyük vagy tudatlanságuk legyőzéséért történik. Többnyire nem maguk cselekszenek, hanem "cselekedtetik" őket: az érdeklődés, a gonoszkodás, a pozitív erők nyomásának tárgyai, és ezeket legtöbbször közvetve testesítik meg. Ezért hasonlítanak a legjobb darabok is a színpadi vitákhoz. Beszélgetéseket folytatnak bennük, néha prédikálnak, másutt tanúskodnak vagy elbeszélnek, de a drámákhoz - a Karvasnál és Pavlíceknél észlelt nekilendülések kivételével - nem hasonlítanak. Lényegük, hogy különválasztják a fényt és az árnyékot. Céljuk a megismerés, a körültekintés, az önkritika. Mihelyt elérték a megismerést, a darab végetér. Pedig akkor egy uj, sokkal érdekesebb darabnak kellene kezdődnie. Csakis akkor látnánk, hogyan fog az alak a megszerzett felismerés birtokában viselkedni, milyen harcokba bocsátkozik, hogyan fogja a felismerést a harcokban megedzeni s elmélyíteni. Erről a darabszerzők azonban eddig nem Írtak. Csak várunk rájuk. Igen, ma arra van a legnagyobb szükség, hogy "a színpadi alakok, akik a maguk tudatával, a maguk pszichológiájával, a maguk megnyilatkozásával már mai emberek,ne csak tükrözzék a külrő élet- 121 -