Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

ten van, a színpadon rendszerint különböző alakokba van szétosztva, az ilyen tipusu darabok csupán közvetve hatnak rá. Megrázkódáson, lenyíigözöttségen, megtisztuláson nem megy keresztül; katarzist nem él át.

Nem élheti át, mert katarzisról itt nincs szó. A drámairásnak ez a típusa annyiban különbözik a fatalista drámától, amely az embert lényegében mint a társadalmi viszonyok, vagy a saját fiziológiai ösztöneinek és hajlamainak áldozatát ábrázolja, hogy az ezekben szereplő ember dönthet önmagáról, aszerint, milyen álláspontot foglal el az alapvető társadalmi valósághoz, vagyis: a szocialista forradalomhoz. Ebben az értelemben helyénvaló ezekről,mint szocialista darabokról beszélnünk: hiszen igyekeznek ezt a differenciálási folyamátot művészi eszközökkel meggyorsítani az emberi tudatban. Ámde a realitás mögött - ha valószerüek igyekeznek lenni - egy körrel elmaradnak: az ember, bár ezekben a müvekben nem áldozat többé, továbbra is csupán tárgy marad, amelyen a történelmi folyamatokat szemléltetik.Gyakran úgy érezzük színházi vagy olvasmány! élményeink közben, hogy a régi determinizmust csupán valamiféle uj determinizmus váltotta fel, a történelem valahol a kulisszák mögött folyik, a színpadon és a cselekmény színhelyén kivül - a szerző viszont a színpadon, mint górcsőben, azt vizsgálja, tulajdonképpen mi történik az emberekkel és milyen folyamatok játszódnak le bennük. JJintha a szocialista forradalom valamilyen elvont erő lenne,újkori fátum valahol a darabok térségén kivül néha magától értetődő dolog, máskor szükségszerűség, de mindig valamiféle adottság, amelylyel már előre számolnak - és mintha a színpad feladata annak "visszatükrözése" és tanulmányozása lenne, hogy a különböző jellemek vagy a különböző foglalkozású emberek hogyan viselkednek ebben a felkavart forradalmi légkörben.

Csakhogy az ember nem csupán tárgya, de egyben alanya is a történelemnek. Éppen e Két dolognak a dialektikájában - az embernek a világra és a világnak az emberre gyakorolt hatásában - van az általunk átélt forradalmi mozgás- 120 -