Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
egyik darabból a másikba - mintha a szerzők kölcsönösen egymást idéznék. Feltűnik egy másik vonás is: az említett darabok cselekménye rövid időre összpontosul, egyetlen napon vagy egyetlen éjszakán játszódik. Egyesek már a elmükben hordják ezt:É.iféli mise. Augusztusi Vasárnap, az 0 napjuk. Viharos karácsonyé.1. Az időbeni összpontositottságra irányuló tendencia érthető: segíti az anyag határozott alakba sűrítését. A szerző védekezése ez az életanyag áradata ellen. /Nem véletlen, hogy Pavel Kohout, aki a Harmadik nővérben kivételt képez ez alól a tendencia alól, a darabot is lazább formában irja - enged az anyag sodrásának, abban a reményben, hogy ezzel kifejezheti a mai élet és ritmus sokféleségét./ Azonban nem ez az egyedüli ok, amiért a szerzők a cselekményt egyetlen nap vagy éjszaka rövid időtartamára összpontosítják. A mélyebb ok a tanuságtételre, a dokumentálásra, az élet visszatükrözésére való alapvető beállítottságban van. Az életnek ebben a "visszatükrözésében" elegendő kicserélni egyetlen hangot is, hogy olyan helyzetbe jussunk, amelyből többnyire nem zökkennek ki darabjaink: az életkép helyzetébe. Sőt néha a képecskék helyzetébe is. Rendszerint egyetlen drámai helyzet alakul ki, mint Karvasnál vagy Pavliceknél, más Írók csupán a cselek-V mény sodrására ügyelnek, mint Hrubin, Topol, Askenazy - s az ábrázolt színpadi alakokat csupán a helyzethez való viszonyukban, egysikuan mutatják be: leesik róluk a burok vagy még szorosabban hozzájuk simul; az egyik embernek kinyílik a szeme, a másik hajthatatlanná válik, a harmadik érintetlen marad. Ami a darab hálóján átmegy, az vetésre szánt mag, ami benne maradt, elvesztésre Ítélt pelyva volt. Ámde a mag és a pelyva is eleve adva voltak - s igy a darab célja csupán különválasztani az egyiket a másiktól. A néző elégedetten megy haza, örül, hogy igy történt. Többnyire a maghoz sorolja önmagát /ezt egyébként színházlátogatás nélkül is megtenné/, legfeljebb itt-ott enged meg önmagánál valamilyen "negativ" tulajdonságot, amelyre most - talán — majd vigyáz. De mivel az, ami az életben az ember bensőjéig
