Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

A színház művészetéről

óriási dolog és szinte minden mást magába foglal - még a csú­nyát is, amely ilyenkor megszűnik a szó szokásos értelmében vett csúnyának lenni; vannak benne érdekes dolgok is - de nem teljes sohasem lehet. Csak még egyszer váljék lehetővé, hogy a szinház átérezni kezdje a Szépség szó jelentését és akkor elmondhatjuk, hogy közel a Szinház ébredésének napja. Csak egyszer haljon el aj­kunkról a hatásos kifejezés és máris a Szépség szavát fogja megszólaltatni. Ha mi a színházban hatásost emlegetünk, olyas­valamire gondolunk, ami áthatol a rivaldán. Az öreg színész igy mondja a fiatalnak, högy emelje fel a hangját: "Köpje ki", "Köpd ki, gyerekem; hajitsá fel a karzat végére." Nem is rossz tanács; de ha arra gondolunk, hogy ezt még nem tadulták meg az elmúlt öt-hatszáz év során és hogy ennél nem jutottunk tovább - ez az, ami annyira zavaró az egész ügyben. Nyilvánvaló, hogy minden szinpadi akciót és minden színpadi szót először is tisztán keil látni és tisztán kell hallani. Nyilvánvaló, hogy minden hangsúlyozott akciónak és hangsúlyozott szövegnek tisz­ta és meghatározott formát kell adni, hogy világosan érthető legyen. Ezt mind megengedjük. Ez minden művészetben igy van és a színpadon csakúgy magától értetődik, mint a többi művészet­ben is; de nem ez az egyetlen és kizárólagos lényeg, amelyet az öregeknek folyton-folyvást a színpadra lépő fiatal nemzedék fülébe kellene duruzsolniuk. Ez arra tanitja a fiatal szí­nészt, hogy minél előbb a trükkök mestere legyen, és 5 ösztö­nösen a rövidebb utat választja ezekhez a trükkökhöz. E trük­kök miatt találták ki azt a szót, hogy "teátrális", és én pon­tosan tudom, hogy miért indul a fiatal színész színpadra lépé­se pillanatától kezdve ezzel a hátránnyal. Azért, mert mielőtt ez a tapasztalat érte volna, nem töltött el sehol tanuló- vagy inaséveket. 96

Next

/
Thumbnails
Contents