Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

A színház művészetéről

Mindenkinek el kell ismernie: arra nevelni egy társulat színészeit, hogy a színpadon olyan akciókat mutassanak be, amelyeket minden nappali szobában, klubban, kocsmában vagy padláson látni lehet - z közönséges badarság. Köztudomású, hogy nevelnek igy társulatokat, de ez a maga gyermetegségében mégis szinte hihetetlennek tűnik. Mint ahogy - elmondtam már - jelentős jelmezeket kell alkotnod, úgy kell alkotnod egy sor jelentős cselekvést is, változatlanul észben tartva azt a nagy különbséget, amely a tömeges cselekvés és az egyéni cselekvés között van, és emlékezve rá, hogy az akció-mentesség is jobb, mint a kis-akciók.

Beszéltem arról, hogy készits terveket egy barbár korszak három jelmezéhez, melyeket bizonyos sajátos jellem határoz meg. Adj most az elkészített figurineknek akciót. Alkoss a számukra jelentős akciókat, az említett három alapmotívumra korlátozva: a ravaszra, a vakmerő gyengédre és a csúf bosszúállód . Ezekről készits tanulmányokat, hordozz magadnál kis könyvet vagy pápirszeleteket, találj ki állandóan formákat és arcokat, amelyek erre a három alapmozzanatra támaszkodnak és ceruzád segítségével rögzitsd le őket; és ha már egy tucatra valót összegyüjtöttél belőlük, válaszd ki közülük a legszebbet.

Erről is egy szót még. Szándékosan használtam a "leghatásosabb" helyett a "legszebb" szót, abban az értelemben,ahogy a művészek - bár nem a szinpadmüvészek - ezt a szót használják.

Nem várhatod tőlem, hogy megmagyarázzam neked mindazt, amit a művész a "szép" szón ért; olyan dolgot jelent a számára, amelyben a legteljesebb az egyensúly, amely a legigazabb, amely teljes és tökéletes csengésű hangot ad, A szép nem a csinos, nem a sima, nem mindig a fenséges, nem mindig a gazdag, és ritkán a "hatásos", abban az értelemben, ahogy azt mi a színházból ismerjük, bár néha az is lehet szép. A szépség

95