Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

A színház művészetéről

odaszól a csaposnak. Azután elhalkul a nevetés, a zenekar már csak piano játszik, belép az első 'szöveges szereplő, ás igy tovább.

Ez idő tájt egész munkám ezekre a buta és zavaros részietekre támaszkodott, amelyekből, mint elhitették velem, a produkció összeáll; és csak, amikor már mindezt kiűztem az agyamból és nem engedtem meg magamnak, hogy a Charles Keankorszak^ rendezőinek a szemével nézzek, csak akkor kezdtem olyan friss dolgokra bukkanni,amelyek talán értékesek lehetnek a mü szempontjából. És ezért úgyszólván lehetetlen, hogy elmondjam, hogyan készitsd a díszleteket. Borzasztó tévedésekhez vezetne. Láttam néhány diszletet, amelyről azt hiszik, hogy az én tanításaim szerint készült; tökéletesen badar dolgok.

Színpadképeimet én nemeseik a darabból származtatom, hanem azokból a gondolathullámokból is, amelyeket a darab - vagy talán ugyanannak a szerzőnek más darabjai - támasztanak bennem. Például a Hamlet és a Macbeth elég szoros rokonságban van egymással és ezért az egyik befolyásolhatja a másikat. Olyan emberek, akik mohón szeretnének egy kis gyors sikerre vagy egy kis pénzre szert tenni, sokszor kértek rá, magyaráznám el nekik gondosan, hogyan csinálom a színpadképeimet; mert, mint ahogy bájos egyszerűséggel mondták, "akkor ők is tudnának olyat csinálni". Nehezen hihető, de a legkülönfélébb emberek kérték ezt tőlem és ha szolgálatukra lehettem volna anélkül, hogy magammal, mint művésszel szemben árulóvá legyek, mindig meg is tettem volna. Se ugye látod, milyen hiába lett volna! Teljesen lehetetlen lenne öt perc, öt óra vagy akár egy egész nap alatt is elmondani nekik mindazt,amit nekem csak elkezdeni is eddigi életem munkájába került. És mégis, amikor képtelen^Charles John Kean /1811-1868/ Edmund Keannek, a zseniális angol színésznek fia; apjánál rendezettebb életkörülmények között, de jóval kevesebb tehetséggel játszott, rendezett és igazgatott az angol színpadokon.

89