Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)
Kulcs az életemhez
amelynek a természetét1 amilyen tökéletes mozzanata bujkál még nem magyarázták meg kellőképpen. Ugyanabban. az időben, amikor igy firkál gat t am és vázolgattam, zenét is komponáltam; anélkül, hogy leírtam volna. Időnként elterveztem egy-két ütemet shakespeare-i müvek számára. Mindezt zongorán - nem papíron - és ez arra a feltételezésre vezetett, hogy ha nekem színházam lenne, képes lennék kikalimpálni néhány ütemet a mü szolgálatára; és azokról az ütemekről érezni lehetne, hogy azonos forrásból származnak és összhangban vannak a díszletekkel és a rendezéssel, amelyről most már - hála firkálási és vázolgatási képességemnek - szilárdam hittem, hogy el tudnám végezni. Voilà tout! 1900. má.ius 17.. 18.« 19. í a Hampstead Conservatoire-ban Martin Fallas Shaw és én bemutattuk Purcell "Dido ás Aeneas"-át - némi sikerrel, amellyel kapcsolatban azt színleltük, hogy nem törődünk vele! Kezdjük talán ott, amikor Martin Fallas Shaw-val összetalálkoztam Hampsteadben, hogy megbeszéljük a dolgot. Hogyan is beszéltünk erről a dologról? Mi lehet a mondanivaló, ha két ember elhatározza, hogy előkészíti egy lángész valamelyik darabjának vagy operájának a nyilvános bemutatóját - miről lehet ott beszélni? Csak bele kell vágni és meg kell csinálni. Kern vesztegethettünk egyetlen órát sem - és minden órát a munka megtervezésére fordítottunk. Az élet és a megélhetés két dolog - mint ahogy a műalkotás és annak nyilvánosságra hozatala is kettő. Még akkor is, ha az ember hasznos és nagy segítséget kap, mint amilyenben hires szerzők részesülhettek csodálatos könyvkiadók részéről - még akkor is ez a munka unalmasabbik része. Köztudomású, hogy Byron a Don Jüant olyan könnyen irta, mint ahogy mi megesszük az almáslepényt - de hónapokat vett el az idejéből, mig elér-35
