Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)
Kulcs az életemhez
te, hogy maga a nagy Murray^ is úgy adja ki, mint ahogy azt ő szeretné. Eszerint a vers megírása és kiadása két külön ügy, és a második vesz igénybe több időt és fáradságot. /Ez ugyan közhely, de érinteni kellett./ Hasonlóképpen, bár kisebb mértékben, a Didó és Aeneasnál is az előkészítés tartott tovébb; az a kis eszmecsere, amely a tolmácsolás módját megalapozta, nem sok időt vett igénybe. Martin Shaw hivatásos muzsikus volt, én meg hivatásos színházi ember - mindegyikünk tudta, hogyan kell tolmácsolni ezt vagy azt a müvet. Én a Lyceum Színházban tanultam a magam mesterségét Irvingtől: nem kívántam jobb tanítómestert. Ismertem a dörgést: és csak ennyit akartam tudni. Már jó ideje teóriák röpködtek a fejem körül - egyik uj, a másik régi - némelyik túl fantasztikus és némelyik nem is olyan rossz. De akár jó, rossz, uj vagy régi, ezek most mind pihenni tértek - a ládájukba kerültek, rájuk csapódott a tető és kattant a zár, és a fejünkben nem maradt más, mint Purcell zenedrámájának előkészítése, bemutatása és tolmácsolása. Ha épp bőrrel, katasztrófa nélkül megusszuk, szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Nem volt egy vasunk sem - ez zavart minket a legkevésbé. Ne« volt színházunk - ez sem volt áthidalhatatlan. I \ \ Nem volt színész-énekes együttesünk és ilyet nem is tudtunk szerződtetni, mert ahhoz jó pár ezer font tőke kellett volna. Azonnal elhatároztuk, hogy próbálni kezdünk és addig próbálunk, amig készen nem leszünk - nem korlátozzuk a próbákat a kéthetes maximumra. ^A Murray-család hires londoni könyv- és lapkiadó dinasztia, amely generációkon át uralkodó szerepet játszott London könyvpiacán. Byron kiadója a második Murray, John /1778-18^3/ volt, aki Byron Írásain kívül Jane Austen, Thomas Hbore ás számos neves iró müveit is kiadta. 36