Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

idején még mindig ott kisértettem a szinházak körül - mert olyankor mindenféle vázolni valóra akadtam, amit el tudtam adni az újságoknak, és ebben engem senki sem zavart. Én, mint kiszolgált szinész, be tudtam jutni a szinházba - akár a szinészbejárón, akár elől is. Leülhettem és vázlatot készíthettem Tree-ről vagy Wyndhamről, vagy Lily Langtryről^, vagy természetesen Irvingről. A vázlat, kis idő múlva,megjelenhetett az újságban; hirdetésül is szolgált, ás arra is, hogy fonttalshillinggel-pennyyel töltse meg a ládámat.

Mindez előkészület volt saját színházam birtokba vételéhez, bárhol is legyen majd az. Az én színházam, olyan országban, ahol beszélnek és értenek az én nyelvemen - a beszédemet értik, nem a könyveimet. A beszédet a maga ritmusával, amely fizikai jelenség is, meg nem is. Nem a csinált beszédet, hanem a mondottat - a beszédet; a prózait, ha nevet akarunk adni neki, amely olyan, mint az a fodrozódó síkság, amely a Westerham és Tenterden közti mélységbe hanyatlik - és körülötte - a doveri sziklák felé emelkedő, majd Ightham felé süllyedő nyájas lejtők. Beszéd, amely állandó, erőteljes, világos és ugyanakkor szép is. Zöld és csillogó, mint a föld és gyakran hallgatag és iszonyúan csendes. Ez a szó: "csendes" arra a "csendes muzsikára" emlékeztet, amellyel az erzsébetkori drámában találkozhatunk néha - van, amikor Shakespeare instrukciót is ad rá. Úgy gondolom, hogy ebben a csendes muzsikában a próza va- 1

1^Sir Herbert Beerbohm Tree /1853-1917/, a már említett Max Beerbohm féltestvére, neves angol szinész, rendező és színigazgató; rengeteg klasszikus és modern produkciót rendezett, a rá jellemző kissé szecessziós stilusban. - Sir Charles Wyndham /Charles Culverwell, 1837- 1919/» angol szinész és rendező, elsősorban vigjátéki szerepeket alakított. - Lily Langtry /Emily Charlotte Le Breton, 1852-1929/ hires színésznő és kora ünnepelt szépsége, akit születési helyéről a "jersey-i Lily"ként emlegettek.