Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

dúltam és az megsegített. Simult a nap és az éjszaka - nem mondtam, hogy hál'isten; fagylaltoztam és élvezettel olvastam napozás közben az újságot; aztán még több fagylaltot ettem és azóta mindmáig nem beszéltem arról a napról és nem is mertem még csak gondolni se rá. Olyan halott voltam, amilyen csak lehettem - sok éven át hordoztam magamban a halott színészt - sokszor szenvedtem végig újra meg újra azt, amit azon a napon féltem elszenvedni. Nem bírtam volna ki élve. De nem is tudtam, hogy mibe kerül ez majd nekem az elkövetkezendő harminc egynéhány évben. Megszűntem színész lenni: de túl ezen, már nem is volt erőm játszani: nekem, aki született színész voltam - annak a fának a gyümölcse, amelyen minden Terry termett; Bilan Terry fia. A muzsika, amely eddig oly könnyen és lágyan ömlött, hirtelen elapadt.

Közöny, vagy bármilyen más névvel nevezzelek, hálát kell adnom neked, bárki küldött, bárhogyan jöttél és dicsérnem kell téged segítségedért. Azt hiszem, hallottam,hogy náhányan roszszat mondanak rólad - "...üdvözöljük Azt, ami megfenyít: igy mi fényitjük, Ha könnyedén viseljük." /Antonius és Cleopatra. IV. felv./

Nem dicsérnek, vagy csak ritkán, de én megáldalak. Hogyan reménykedhettem ilyen segítségben az agóniának abban a percében, nem is tudom. De te megjelentél, amikor hívtalak: és azóta is fizetek érte. De nem bánom és csak abban reménykedem, hogy sohasem mulasztottam el kifizetni az esedékes évi részleteket. Gondolom, sokat panaszkodtam ezért az adóztatásért, de csak olyankor, amikor elfelejtettem, hogy te vagy az, KÖZÖNY, akinek adómat fizetem - utolsó részletemet most, "hálás köszönettel".

Aki színész, nem Írná le azt, amit én: "A színjátszás nem művészet." Egyetlen színész sem Írná le, mert egyetlen színész sem értené, hogy mit jelent. És az én helyemben senki sem tudná pontosan megérteni, hogy az irodalom, a festészet, az épi-32

i