Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

minél többet, ami a fizikumot illeti. Hogy apámnak erős tüdeje volt-e vagy sem, nem tudom: án erős tüdőt kaptam az álettől - szőlős,szögletes vállakat - elég nagy kezeket és lábakat - nem túlságosan szétálló füleket - nem túlságosan távoli szemeket: nem elég távoli szemeket, ha őszinte akarok lenni - angyali szájat - orrot, amely vágülis az apáméra ütött - elég egyenes szemöldököt - az édesanyám hangját, de azt talán később vettem át. Nem tudok visszaemlékezni az apám beszédére. Egyáltalán nem tudok visszaemlékezni rá, hiszen hároméves korom után alig láttam. Eleinte fehér hajam szalaaszinü és -szerű lett, abban is, ahogy masszív /néhányak szerint kövér/ fejemet beborította. Egyenes, nem hullámos haj.

Tudatlannak születtem - nem ismertem az időt, teret, a politikát, az orvosságot vagy a férfiakat - asszonyokat ismertem és szerettem.

Még azt sem tudtam, hogy a kavics kemény és a fü puha, hogy kék az ég és hideg a szél. Elég hamar kellett, hogy lássak havat, hiszen januárban születtem. Halványan emlékezem nővéremre /aki I870 decemberében született/, amint két marék havat hoz és az arcomba csapja, ezzel a megjegyzéssel: "Neszei" Nem volt ő féltékeny az érkezésem miatt - csak nagylelkűen adományozta a havat.

Anyám hitt a nevelésben - első, csodálatos elve lévén, hogy a diák a lehető legjobban táplált és tudatlan legyen. Ennek köszönhetem jó egészségemet /hogy lekopogjam/ és éveim számát - mert most nyolcvanöt éves vagyok. Már érintettem ezt az anyai bölcsességet - egész könyvet /könnyüt és szórakoztatót/ lehetne irni a nagyvilág számára erről az elsődleges nevelési elvről. Őrizni kell a fiatalságot e földön; de túl sok fiatal öregszik meg időnek előtte /talán hogy az ég számára alkalmas legyen/.

Anyám úgy gondolta, hogy a nők túlságosan puhák és gyengédek, a férfiak pedig túl kemények és durvák. Ezért elhatá-10