Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

rozta, hogy én puha és gyengéd legyek és gondoskodott róla, hogy nővérem, Edy, kemény legyen, mint az acél.

Kiég vidáman indultam az életnek. Szabadnak születtem: ma is olyan szabad vagyok, mint voltam - szabad a halálra azon a napon, amikor akarom.

Hogy már ilyen korán beszélek a szabadságról, ez azért van, mert a világ forró és kemény harcot viv szabadságáért - amelyet én ingyen kaptam meg. Láthatatlan volt, különben ellopták volna tőlem. Héma volt, különben valaki nekifogott volna, hogy elvitassa tőlem. Anyám félig skót volt, akik mindig azt tartották, hogy "nem vala föld, sem pedig nemzet, amely szabadon élvén az világnak kezdete óta, oly régesteien régen állana az 3 szabadságában, mint Skócia". 1460-ban Írták le ezt a mondatot.

Furcsa lenne, ha kirúgtam volna a hámból, mert nem volt hám, amiből kirúghattam volna, nem voltak korlátok, hogy bekerítsenek, s nem voltam befogva senki szekerébe, kocsijába, hintájába. Szabad voltam. Mint Caliban, mint Ariel. Nem volt becsvágyam, nem volt pénzem vagy vagyonom - de hamar szereztem magamnak feleséget - aztán szeretőt - aztán mindkettőtől elszakadtam, gyorsan és erősen egyetlen hivatáshoz kötve magam - a hivatáshoz, amelyet Színháznak hívnak.

1864-ben, születésem előtt nyolc évvel, anyám tizenhétéves fejjel /vagy tizennyolc lett volna?/ feleségül ment egy angol festőhöz, Wattshoz.1^ Bz a házasság nevetséges tévedésnek bizonyult - komikusnak, tragikusnak. Anyámban nem élt olyan rátarti tisztelet a konvenciók iránt, mint Wattsban - aki egyébként londoni létére velenceinek szeretett volna látszani -: a háztartásbeli asszonyok "Signor"-nak szólították és

^George Frederic Watts /1817-1904/ angol festő és szobrász; főleg hires kortársakról festett portréiról, valamint szimbolikus és allegorikus képeiről volt ismert.

11