Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)
A színház művészetéről
padának vigasztalan tétlensége, színpadának reménytelen hiúsága és bolondsága, mindazoknak a végtelen butasága, akik Angliában a Művészetekkel kapcsolatban vannak, az a halálos önelégültség, amellyel London ezekben a dolgokban aktívnak és intelligensnek hiszi magát, a Sajtó ama részének idiotizmusa, amely az élet és művészet minden bátor újjáélesztési kísérletét "excentrikusnak” nevezi, a bajtársíasság hiánya, a két pennyért minden áron nyújtandó élvezet. Az angol színészeknek nincs lehetőségük; vezetésük rendszere rossz; nem kapnak lehetőséget a tanulásra és a tapasztalatra, nem lázadhatnak, mert elveszítik a vajaskenyerüket; ezért úgy nevetik át az életüket, ahogy tudják, azaz, keserűen. A Moszkvai Művész Színház orosz színészei azt a benyomást teszik rám, hogy előadásaik során mélyebb intellektuális gyönyörűségben van részük, mint bármely más színésznek Európában, Minden előadásuk csodálatos és akár modern életet és modern érzést tárgyaló darabhoz nyúlnak, akár tündérmeséhez, a mozdulat mindig biztos, finom, mesteri. Semmi sincs elnagyolva. Mindent komolyan vesznek - a komolyság, mint mondtam, jellegzetes tulajdonsága ennek az orosz színháznak. Ez a komolyság sohasem feltűnő - Angliából jőve az én számomra az a komolyság valószínűleg feltűnőbb, mintha itteni lakos lennék. Angliában a gunyorosság szelleme ma is olyan erő,mint volt harminc évvel ezelőtt, amikor erre E. W. Godwin felhívta a figyelmet. Az igazgatók és színészek félnek komolyan venni a dolgokat, nehogy kinevessék őket. Angliában azt tapasztalhatjuk, hogy az okos szinész kineveti a szerepét és saját magát és egész idő alatt kacsintgat a közönségre, abban a rémületében, hogy komolyan találják venni. Hogy beleélje magát, az - ahogy Alexandro mondja - több mint bűn, hiba lenne. Itt, Moszkvában, megkockáztatják ezt a hibát és eredményként azt érik el, hogy övék a legjobb szinészegyüttes az európai színpadokon.Első színészük, 105
