Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

tett meg, hogy legalább háromnegyed részük szándékosan vagy szándék nélkül a Kamara Színház építményeit tükrözte vissza.

Ez talán azzal magyarázható, hogy a tanév elején alkalmam nyilt néhány beszélgetésre velük a művész feladatairól az uj színházban, vagy talán azzal, hogy ezekben a munkákban az iskola tanerőinek befolyása nyilvánult meg, akik közül néhányan közreműködtek a Kamara Szinház rendezéseinél. De az is lehetséges /és ez okozná a legnagyobb örömet számomra/, hogy a fiatal nemzedék alkotói tudatában spontánul megérlelődött egy ilyenfajta magatartás a színpadi atmoszféra követelményeivel kapcsolatban. A kiállításnak minden esetre nagyon örültem, mert nyilvánvaló bizonyítékát adta, hogy az uj színházról álmodó művész már nem tartja "méltatlannak" a "színpadi makettek ragasztását", amint azt még Meyerhold hangoztatta. Ellenkezőleg, a színpadi "uj makett" az uj művésznek kétségtelenül alkotói lehetőséget nyújt arra, hogy a vászonfelület korlátáitól megszabaduljon és eljusson a sokkal inkább lelkesítő konstruktiv feladatokhoz.

Ha megfigyeljük a kubisták és a futuristák vásznait, megérthetjük, hogy számukra és a ma felnövő müvészgeneráció számára igazi és érdekes feladatot jelent az uj makettek színpad számára történő szerkesztése.

Természetesen az uj maketthez való áttéréssel a művésznek nincs többé lehetősége, hogy a freskófestészet szinpadellenes elveit átvigye a színpadra; a színházat sem alakíthatja át többé kiállítási teremmé szép képei számára. Ezzel szemben örvendetes távlatok nyílnak meg előtte a ritmikai és a plasztikai építmények megoldásának utján,miközben más törvények nem kötik őt, csak az adott előadás belső harmóniájónak és cselekmény-kompozíciójának törvényei.

A színpadi makettek szerkesztésének általunk magtalált elvei tökéletesen megfelelnek a színházművészet alap- 80 -