Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

Már ma, négy évvel a Thamyraaz Kitharedész bemutatója után, ahol első Ízben alkalmaztuk e színpadi építményeket, kezdenek elnémulni a dühbe hangok, és közben az általunk hirdetett alapelvek más színházak törekvéseiben is visszhangra találtak.

Az Akvárium nyári színház már két évvel ezelőtt egy uj módon rendezett balettel kísérletezett. A megnyitó előadáson a nézőtér minden oldaláról felhangzott a kiáltás: "Kamara Színház!" Anélkül, hogy bírálni akarnám az ottani munkát, le kell szögeznem, hogy a közönségnek első pillanatban feltűnő hasonlóság tisztára kűlsőséges volt. A mi színpadi építményeink, mint homorú tükörben, eltorzítva Jelentek meg.

Az Uj Színházban Fjodor Kommisszarzsevszkij1^ vezetése alatt bemutatták Shakespeare Viharát. A szinpadi padozat ebben az előadásban kétségtelenül emlékeztetett a Kamara Színház építményeire. De itt is csak kűlsőséges viszszatükrözésről volt szó, anélkül, hogy az emelvényrendszer sokkal jelentősebb dinamikai lényegét felfogták volna. Az építmény nem illeszkedett a Vihar ritmikai alapállásához és nem olvadt egységbe a rajta megjelenő színészekkel, pedig rendeltetése mégis csak az lenne, hogy simulékony és engedelmes klaviatúra- féle legyen, a színészek alkotói akaratát a lehető legnagyobb mértékben kifejezésre segítse.

Eltekintek néhány más kísérlettől, amely a mi építményeinket egyik vagy másik színházban alkalmazni akarta, és csak arra akarok rámutatni, hogy a célhoz legközelebb a2 egykori Soganov-iskola fiatal mesterei jutottak el. Aki a múlt év tavaszán kiállított szinpadi makettjeiket /maketteket és nem rajzokat/ látta, arról győződhe^ Komisszarzsevszkij, Pjodor /1882-1954/ orosz rende-s ző, prózát és operát egyaránt rendezett. 1919-ben emigrált.- 79 -