Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
A színpadi atmoszféra
Jusson eszébe, milyen értelmetlennek ás sutának találta ezt az uj hintót, tompa elejével, amelyből hiányoztak a pompás angol szerszámba fogott lovak, szokatlan,minden jól ismert benyomást halomradöntő formájával. Egységes volt az a vélemény, hogy az automobil kényelmes és praktikus, de rut: hogyan is lehetne összehasonlítani egy szép hintóval vagy egy kétfogatu.osézával? Néhány év telt el csupán, és az "esztétikai érzék" megváltozott: most már elismerik az automobilnak, ennek a tökéletesen harmonikus, jól megformált hintónak a szépségét, amely oly könnyen és gyorsan szállítja ide-oda az embert. Kissé résztvevőén és csodálkozva vetik meg a régi szörnyetegeket, a lófogatu kocsikat, amelyek ma már, talán saját elöregedésüket gyászolva, csak temetési meneteket kisérnek. Ha pedig a technika is újjáalakítja a szépről alkotott megszokott elképzeléseinket azzal, hogy uj formákat hiv életre, akkor a művészet semmiesetre sem mondhat le erről a szent jogáról, e, művészetet legkevésbé sem gátolhatja, hogy ez vagy az az általa megteremtett forma az esztetizáló társaság gondolkodásra rest többségét megbotránkoztatja. Jól tudjuk, hogy a közönség semmitől sem fél annyira, mint az úgynevezett "ujitás"-tól. De eltelik bizonyos idő - és a közönség szeme emancipálódik és azt, ami korábban torznak tűnt számára, most szépségnek érzi, hogy újból a régi elkeseredéssel fegyverkezzék fel a soronkövetkező, az alkotás végnélkül! folyamatában ujraszülető forma ellen. És eközben ne felejtsük el megemlíteni, hogy a perpetuum mobilét mind a mai napig nem sikerült megoldani. A dühös felkiáltások fölött tehát, amelyek "rútságot" vetnek a szemünkre, véleményem szerint abban a biztos tudatban térhetünk napirendre, hogy nincs már messze az a £ pillanat, amikor majd úgy érzik, a mi építményeink egy uj szépség alapját jelentik.- 78 -
