Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

Ezek az épitmények természetesen nem keltenek semmiféle élethii illúziót, e helyett viszont valóban szabad és alkotó formák, amelyek nem ismernek más törvényeket, mint a belső, a rendezés ritmikus cselekményszerkezetéből született harmóniát.

Élethüség szempontjából ezek az építmények kiagyaltaknak tűnhetnek, a valóságban azonban reálisak. Reálisaik a színházművészet szempontjából, mert reális cselekvési alapot nyújtanak a színésznek és igaz összhangban vannak a színész anyagának realitásával.

Az uj színházat ezért is nevezem én a neorealizmus színházának, mert ez a színház a szinész reális művészetéből és a színpadi valóság határai között maradó, reális színpadi atmoszférából előálló produktum.

Ha azt javaslom, hogy a szinpad felépítésénél maradjunk meg a geometriai alapformáknál, felmerül a kérdés,nem korlátozom-e mintegy éppen ezáltal a szinpad plasztikus lehetőségeit, nem itélem-e kifejezéstelenségre, egyhangúságra és unalomra a színpadot?

Éppenséggel nem.

Aminthogy három számjegyből a különféle kombinációk hatalmas tömegét lehet kialakítani, Ugyanúgy nyílik lehetőség arra is, hogy akár csak három geometriai formából a különféle építmények kimeríthetetlen gazdagságát alkossuk meg.

Ha pedig az összes alapformákhoz nem a geometer szemével, hanem a művész alkotó képzelőerejével közelitünk, akkor - igazi képzeletbőség esetén - a mindig újra és újra születő harmóniák lehetőségének nincs határa.

"Ezek a formák ruták" - veti ellen az átlagember,akit megbotránkoztat a formák 3Z0katlansága.

Hát az automobil szép?

A tisztelt átlagpolgár szíveskedjék csak visszaemlékezni, mennyire sértette kezdetben "esztétikai érzékét" az automobil.- 77 -