Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

A megoldás teljes egészében a rendező ritmikai törekvésétől függ.

Ha a rendező a nézőre azt a hatást akarja gyakorolni, hogy Szűz Mária egyenletesen lebeg lefelé és lábával alig érinti a padlót, ha a lejövetelnek ünnepi-liturgikus jelleget akar kölcsönözni, akkor a lépcsőfokokat úgy kell felépittetnie, hogy a köztük lévő távolság mindenütt egyforma legyen; ennek ritmikai megfelelője 1/4 vagy 1/8 és ezzel a szinésznő mozgása egyenletes és megszakítás nélküli folyamatos ritmust kap.

Ha viszont a színpadnak például a Dionüszosz tiszteletére rendezett viharosan lángoló bacchanália jellegét akarjuk kölcsönözni, akkor ennek a feladatnak megfelelően a színpad padozatát úgy bontjuk meg, hogy a különböző magasságú felületek sokrétű és különböző ritmusban kapcsolódjanak egymáshoz. Ezáltal a baccháns-mozdulatok és a szatir-ugrások a színpadon sokrétű ritmikai különbséget mutatnak és Így a nézőben a baccháns cselekmény kívánt ha-tását ébresztik.

A Thamyrasz Kitharedész betanításánál egyidejűleg két ritmikai feladattal találtam magam szemben. Egyrészt a szinpadi építményt az előadás baccháns- és szatir-mozzanatai számára kellett megformálni, amelyek zavaros kuszáltsága közepette Thamyrasz tragédiája elkezdődik és megérik; másrészt maga a tragédia, annak plasztikus kibontakozása merőben más felépítést igényel. Ez utóbbi - a dionüszoszi ritmussal ellentétben - tiszta és egyenletes apollói ritmuson alapázik. Amikor Alekszandra Ekszterrel^ /a tervezővel, aki rendkívül finom érzékkel megértette szinpadi törekvéseimet és a színház cselekvéslényegét általában/ nekikezdtünk a munkának, úgy döntöttünk, hogy a szükséges szinpadi építmények megalkotásánál az egész hátteret

Ekszter, Alekszandra /1884-1949/ a kubista irányzathoz tartozó orosz festőnő, a szinpadi tervezésben a konstruktivizmus hive volt. 1925-től Párizsban élt.- 73 -