Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

gásformákat kell felvennie, A színpadnak a színész mozgásához és mozdulataihoz kell alkalmazkodnia.

Ebből az következik, hogy a színpad kialakításánál a fő figyelmet minden rendezésben a színpad padozatára, az úgynevezett "deszkákra" kell irányítani, hiszen azon kell a színésznek mozognia, alkotó törekvéseit látható formákban megvalósítania.

A tervezőművésznek éppen ezért, ha színpad számára dolgozik, a színpad padozatára kell koncentrálnia, a számára annyira vonzó háttérpanoráma szerepe csak másodlagos.

Ezideig a tervezőművész a szinpad padozatát teljes mértékben elhanyagolta és képzelete egész gazdagságával a háttér és a kulisszák felé fordult. A háttereket olyan gondosan és pompásan alakították ki, mintha a szinpadot nem a színészek, hanem csodamadarak számára tervezték volna, akik valahol a levegőben tevékenykednek.

Döntő tehát, hogy eltereljük a tervezőművész figyelmét a színháznak ezekről a csak alárendelt szerepet játszó részeiről és rávezessük, hogy a rendezővel közösen a szinpad padozatát formálja meg.

Hogyan kell azonban megformálnia a szinpad padozatát? Mi ennek a megformálásnak az alapelve?

Először iss megtört sikot kell teremteni. A padozat nem maradhat sik felület, a bemutatandó előadások követelményeivel összehangolva, több, különböző magasságú horizontális vagy lejtős felülettel szét kell tördelni. A sik padozat nyilvánvalóan kifejezéstelen: nem adhat tagoltságot az előadásnak, nem adja meg a színésznek a lehetőséget, hogy mozdulatait teljes mértékben kifejthesse és egész anyagát kihasználhassa.

Azt hiszem, ez eléggé magától értetődik. Ha kívánjuk, erről minden adott pillanatban meggyőződhetünk. Tegyünk néhány mozdulatot egy szoba sik padlóján, aztán állítsunk oda akárcsak egy ülőkét is, használjuk ezt uj sikként, második színpadként, mozgásunk kifejtéséhez - és látni fog-70 -