Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

T

juk, mennyivel gazdagabbak lesznek mozdulataink, mennyi uj plasztikus lehetőség tárul fel. Ha tehát mód nyilik rá, hogy több, különböző magasságú felületet használjunk fel, testünk formai megnyilatkozásai számára számtalan uj lehetőség nyilik,

A naturalista színháznak a szinpadi padozat ilyenfajta kialakítására nem volt szüksége,mert a mindennapi életben az emberek illemtudóan sik padlón Járkálnak. És ha valaki székekre és asztalokra ugrál, a bolondok házéba zárják.

A Stilbühne, Jóllehet időnként felhasználta a megtört szinpadi padlót, de csak véletlenszerűen, inkább diszitő szándékból, mint a színész kedvéért és anélkül, hogy az ebből adódó lehetőségeket valóban kihasználta volna; hiszen lényegéből fakadóan, ez nem tartozott a tervezőművész diszletkompoziciójának alapvető feladatai közé.

Sajnos, mind ez ideig a balett is lemondott a szinpadi padozat ilyenfajta megformálásáról, pedig kiderült volna, hogy színésze anyagának magas kultúrája és a balettkar gyakori felvonultatása folytán, ezen az utón soha nem sejtett szépségekhez Juthatna el. Figyeljük csak meg a szokványos balettelőadásokat. Legtöbbször a következőket látjuk: a színpadon nagy tömegek mozognak, a néző azonban csupán a legelsősorban álló szereplők mozgását látja /természetesen nem a szólószámokról, hanem a tömegjelenetekről beszélek/, mert a balettkar elülső sorai eltakarnak a néző elől mindent, ami hátrább történik.

így válnak például hatástalanná az összes tömegjelenetek a Bajadérban3'/ /a Nagy Színházban/. A nézőt nem indítja meg a tömegmozgások vidám harmóniája, mert pillantását felfogja az első sorban táncolók zavaró fala.

^ Minkus, Aloys /1827-1907/ cseh származású zeneszerző balettja. Első koreográfiáját Marius Petipa alkotta.- 71 -