Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
A színpadi atmoszféra
T tett rajzokat, mig végül a Thamvrasz Kitharedész betanulásánál megdönthetetlenül rájöttem, hogy ezt a problémát addig nem lehet megoldani, amig kifestett rajzokra szorulunk. A Stilbühnének a makettet kellett elégetnie és eltaposnia, hogy megszabaduljon a naturalista szinház kötelékeitől, mi arra kényszerültünk, hogy a kifestett rajzokat semmisítsük meg és tépjük el, hogy visszaadhassuk a színháznak ősrégi dinamikus lényegét. A Thamvrasz Kitharedész betanulásánál végérvényesen meggyőződtem az előadás ritmikai megoldásának szükségességéről és arról, hogy a színésznek a legnagyobb mozgásszabadságot kell nyújtanunk. Ebből a célból a szinpadi padozatot olyan bázissá alakítottam át, amely ezt a mozgásszabadságot eleve és egyáltalában lehetővé tette. Azzal, hogy kísérleteimet a szinpad padozatára központosítottam, természetszerűen visszatértem a szinpadi térhez és ezzel a maketthez is. Magától értetődik, hogy ez a makett nem a naturalista szinház makettje volt, hanem u j makett. Az uj makettnek a valódi szinpadi atmoszféráért folytatott kutatásaim biztos iránytűjeként kellett működnie. A színésznek ahhoz, hogy művészetét kifejthesse, meg kell adni a lehetőséget anyaga használatára. A színész anyaga a teste. A színész teste háromdimenziós és ennek következtében csak háromdimenziós térben kelhet életre. Ebből szükségszerűen adódik, hogy a azinész számára - a rászabott feladatnak megfelelően - meg kell teremteni a cselekvés terét, a helyes szinpadi atmoszférát. Ezt az atmoszférát csak meghatározott térkiképzés segítségével lehet előállítani. És csakis a színpadi makett szolgálhat e térkiképzés számára mintaképül. A színész a testén keresztül tárja fel művészetét. A színpadot tehát úgy kell kiképezni, hogy a színész testét szolgálja, hiszen a színész testének különböző moz- 69 -
