Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

Bevezetés

alapjait, jól megtanult németül és franciául, tájékozott volt az irodalomban, a képzőművészetben és a zenében. Érettségi után a pétervári egyetem joghallgatója lett, ott hamarosan bekapcsolódott az egyetemi színjátszó körbe /itt tevékenykedett ebben az időben a fiatal Vahtangov ÍB/,majd 1905-ben hirtelen elhatározással felvételét kérte Vera Komisszarzsevszkaja színházához. Bár a jogi tanulmányokat sem hanyagolta el teljesen /1913-ban szerezte meg a Jogi diplomát/, életútja 1905-től fogva elszakithatatlanul a színházzal függ össze.

Még 1905-ben átlépett Pavel Gajgyeburovnak, a népi színház igazi apostolának Vándor Színházához, itt rendezett egészen 1909-ig. Minthogy azonban Qajgyeburov teljes egészében Sstanylszlavszkij tanítványának vallotta magát, Tairov kilépett a Vándor Színháztól, néhány évi vidéki szinészkedés és rendezősködés után 1913-ban csatlakozott Konsztantyin Mardzsanov /Kote Mardzsaniavili/, a grúz származású kiváló rendező moszkvai Szabad Színházához.

Bár Mardzsanov is alapjaiban Sztanylszlavszkij híve volt, felismerte a naturalizmus veszélyeit és rendezéseiben a színházi előadás látványossági elemeit igyekezett hangsúlyozni. Itt azonban helyénvaló talán megjegyezni, hogy a tárgyalt korszak színházi irányzatai korántsem váltak el egymástól olyan vegytisztán, mint ahogy az utólagos tudományos elemzés Igyekszik mindegyiket a maga helyére rakni, hiszen a "naturalista" Művész Színház leggyakrabban játszott szerzője a 10-es években éppen a dekadens, szimbolista Leonyid Andrejev volt, akinek Az ember élete cimü drámáját Sztanylszlavszkij a lehető legképzeletszertibb diezletezésben, fehérrel és feketével díszített szürke körfüggöny előtt játszatta el 1907-ben, s ezen kivül ie a stiluskisérletek egész sorozatát hajtotta végre a Művész Színház. Amikor itt a tárgyalt színházi irányzatok ismér