Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

házat általában, mert nem a makettek felhasználásának hamis elve ellen fordultak, hanem egyenest a makett ellen és ezzel megsemmisítették a színpadi teret, amely nélkül egyetlen színész sem létezhet,

A Stilbühne azt hirdette, hogy "a makett-készités méltatlan a művészhez", a makettől a festett rajzra tért át, síkkal helyettesítette a teret, Ilymódon a háromdimenziós szinészt arra Ítélte, hogy elkerülhetetlenül kétdimenziós marionetté váljék.

Azzal, hogy a rendező a tervezőművészt megszabadította a makett-készités "méltatlan iparos-munkájától" és átnyújtotta helyette a diszletfestés méltó művészetét,a stilizált szinház a képzőművészet fennhatósága alá került.

A tervezőművész, aki már régóta áhítozott a freskó és a nagy vászon után, most áttért a rajzra, átvitte a freskómüvészet megszokott módszereit a maga kétdimenziós formamegoldásaival a színpadra, és azt követelte, hogy a színész eleven alakja is kétdimenziósán cselekedjék. Ez azonban néhány más, általam már említett okkal összekapcsolva, szükségszerűen a színész mechanizálásához vezetett és, logikus következetességgel továbbvive, a színész marionettel való helyettesítéséhez vezetne.

Amikor a Kamara Színházat megalakítottuk, világosan éreztük, meg kell szabadulnunk a képzőművészet fullasztó egyeduralmától, hogy a színésznek többnek kell lennie,mint diszitő színfoltnak, amellyé végülis lefokozták és hogy a háttér-vásznat, amelyet már csaknem közvetlenül a rivalda mögött feszítettek ki, vissza kell tolnunk a háttérbe, hogy ezzel a színészt megszabadítsuk a síktól, amely guzsbakötötte. Autonóm művészete szabad kifejezéséhez teret kell adnunk,

A színpadi atmoszféra problémájának megoldását keresve, hosszú ideig csak pillanatnyi segítséget nyújtó eszközökhöz folyamodtunk, Kombináltuk és reformáltuk a kifes68 -