Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

Amikor aztán megindult a naturalista szinház reakciója, amikor a stilizált színház elvétette a naturalista elveket és meghirdette a saját atilus-elveit, amelyek az élethüség követelményét a művészi stilizálás követelményével helyettesítették, a rendezők és főképpen a tervezőművészek dühöngve és gyűlölködve, fellázadtak a naturalista színház színpadi atmoszférájának müvészetellenes elemei és az ezt az atmoszférát megtestesítő makett ellen.

A rendező és a tervezőművész, igen helyesen, megérezte a naturalista makett színpadi idomtalanságát és művészi lehetetlenségét. Mindebből azonban azt a következtetést vonták le, hogy a naturalista szinház alaphibája nem a makett szerkesztési módjában, hanem magában a makettben rejlik.

Szeműkben a makett a naturalista szinház valamiféle szimbólumává vált és azt képzelték, hogy a naturalista szinház szétzúzásához mindenekelőtt a makettet kell kiirtani. Meyerhold ezt Írja: "Amikor nekikezdtek a makettek készítésének, amelyeknek a különféle intérieuröket és extérieuröket ugyanolyanoknak kellett ábrázolniuk, amilyenek az életben /dehát miért éppen ugyanolyannak?! - A szerző megjegyzése/,a dlszletműhelyekben elsötétültek a kedélyek; az emberek bosszankodtak, idegesek lettek és csak arra vártak, hogy valaki elsőként adja ki a jelszót,itt az ideje, hogy minden makettet elégessünk és szétromboljunk. Miközben kezűnkben a maketteket ide-oda forgattuk, gondolatban a mai színházat forgattuk ide-oda. El akartuk égetnitaposni a maketteket, és abban reménykedtünk, hogy ezzel a naturalista szinház elöregedett alapjait is elégethetjük és eltaposhatjuk."

láthatjuk, hogy a makettek eltávolítása a Stllbűhne számára eszmei szükségszerűség volt.

De jaj, sett a rendező, sem a tervezőművész nem érezte, hogy nemcsak azt zúzták széjjel, amit akartak, azaz a "naturalista színház elöregedett alapjait", hanem a szin- 67