Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

A SZÍNPADI atmoszféra

A rendező előkészítő munkájának utolsó mozzanata az előadásnak megfelelő szinpadtér, azaz annak a színpadi atmoszférának kidolgozása, amelyben a színésznek játszania kell.

Ez a feladat természetesen a legnagyobb jelentőségű, mert a színpadi atmoszféra a színészt segítheti, hogy alkotói törekvését kifejezésre juttassa, vagy - ellenkezőleg - kategorikusan fékezheti és aktivan megakadályozhatja tervei megvalósításában.

A feladat, a színpadi atmoszféra megteremtése,nem uj, hiszen légüres térben még sosem játszott szinész. Ebből, következően tehát a feladat mindig létezett: alapot teremteni a szinész által megtestesítendő cselekmény számára.

Az ókorban ezt az alapot az amfiteátrum arénája adta, a középkorban a dómok lépcsői, homlokzata, belseje vagy a vásárok deszka-emelvényei. A mi korunkban ez az alap a doboz-szinpad.

Ebből következik, hogy minden korszak a maga módján oldotta meg a színpadi atmoszféra megteremtésének feladatát. E feladat egy éa ugyanazon koron belUl is gyakran több, homlokegyenest ellentétes megoldásra talált, mindig aszerint, milyen elveken alapult egyik vagy másik színház, egyik vagy másik színházi irányzat.

Ha követjük a színpadi atmoszféra fejlődéstörténetét a jelenkori színház azon korszakában, amelyről itt egész idő alatt beszélünk, a fejlődést Így jellemezhetjük: a makett - tői a skiccen keresztül az uj-makettig.- 65 -