Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
A zene a színházban
ZENE A SZÍNHÁZBAN Már régen szakítanunk kellene azzal a felfogással, hogy a színpadi szöveget csupán az eszmék és a gondolatok közvetítőjének tekintjük. A szövegnek más jelentősége is van. Egy színdarab ritmikai szívverésének megérzése, csengésének, harmóniájának meghallása és aztán mintegy hangszerelése - ez a rendező feladata. én már régen éreztem, hogy az előadás szöveganyagával szemben ezt a magatartást kell tanúsítani. Nagyon világosan és megcáfolhatatlanul jelentkezett ez számomra a Salome^ betanulásánál. A mü ritmikus és ellenpontos természete oly világosan mutatkozik a szöveg anyagában és oly ellenállhatatlanul követeli kifejezését, hogy lehetetlen volt elsiklanom felette. És valóban: ennek a zenei ábrázolásnak a felfedésén és megtestesítésén és az egész mü hangszerelésén /a katonák kontrafcasszusa, a szír fuvolája, Salome oboája, Jochanán érces dübörgése stb./ végzett munka rendezésünkben jelentős helyet foglalt el. És talán nem játszott kisebb szerepet ez a munka a Ihamyrasz Kltharedész esetében sem, ahol, mint már említettem, a mondott szöveg időnként még énekbe is átváltott. A Brambilla hercegnő egyik színpadra állítása alkalmával uralkodóvá tettük a tarantella és a saltorella átvonuló ritmusait. ^ Oscar Wilde ismert drámai költeménye. 61
