Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
A rendező
A RENDEZŐ A színházművészet a cselekvés művészete. A cselekvés a színpadon a "cselekvőn", vagyis a színészen keresztül valósul meg, aki ennélfogva a színházművészet egyetlen és korlátlan hordozója. Milyen szerep jut ebben az esetben a játék vezetőjének, a rendezőnek? Mi a rendeltetése? Miért van rá szükség? A színházművészet kollektív művészet. A színpadi cselekmény a folyamatukban érlelődő összeütközések eredménye; eredménye az egyes "cselekvők" vagy csoportok egymás között meglévő, önmaguk által létrehozott kölcsönhatásainak és összeütközéseinek. Hogy ezek az összeütközések ne legyenek véletlenszerűek, hogy a színpadi cselekmény törvényszerűen és ne kaotikusán folyjék le; hogy ne egymásnak ellentmondó, hanem egymásra harmonikusan illesztett formákban áramolják és végeredményként mint egységes színházi műalkotás jelenjék meg: nyilvánvalóéul szükség van valakire, aki - erre az eredményre alkotó módon törekedve - a keletkező öszszeütközéseket szabályozza és irányukat megszabja, enyhíti, erősiti, befejezi és újrateremti őket azzal a céllal, hogy az egész cselekményt egyértelmű végkifejlethez vezesse. Ez a "valaki" a rendező. Ha a színház kollektív alkotás terméke, akkor szükség van rendezőre is, akinek alapvető feladata, hogy az egyes egyének alkotását koordinálja és ezzel a végső harmóniát megteremtse.- 55 -
