Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

Ám téved Valerij Brjuszov is, amikor azt mondja, hogy a rendező nem több a színháznál, mint a szerkesztő a folyóiratnál.

Nem, a rendező szerepe a színházban óriási, és minél jobban halad majd előre a színház a tökéletesedés és az önfelismerés utján, ez a szerep annál jelentősebb lesz. a rendező akkor egyben drámaalkotóvá is válik, aki a müveket a színészi kollektívával alkotja és valósítja meg a színpadon.

Ma is létezik azonban egy olyan színház, amelyben /persze csak akkor, ha a rendező tehetséges/ egyetlen ma oly közkedvelt panasz sem hallható a rendezői erőszakról, jóllehet a rendező szerepe az ilyen színházban aktívabb, mint bárhol másutt, jóllehet olyannyira aktiv, hogy már csaknem megközelíti az általam megrajzolt képet.

A balettről beszélek.

Ha a balettmüvészetben szemügyre vesszük a balettmester szerepét, úgy tűnik, mintha a rendező sokkal zsarnokibb módon dolgoznék, mint bármely más színházban.

És valóban, a balettmester a színésszel végzett munkájában az egész szerepet meghatározza, e legjelentéktelenebb részleteiben is.

Nemcsak a balerina egyik-másik főmozdulatát, minden Mpasn-ját, hanem minden fejmozdulatát is leszögezi, karjának és kezének minden mozdulatát, sőt olykor ujjmozdulatait is. És a balettszinhlzban mégsem hallottam soha panaszt a rendezői "erőszakról".

Ennek az az oka, hogy a balettben a rendező művészetének lényegét jóformán egyetlen müvészetellenesnek bizonyuló elem sem torzitja el. Ott maradt meg legtisztábban a színháznak a cselekményben megelevenedő jellege. A balettmester és a színész egyazon és olyan Iskolán nevelkedett, amely a színészi mesterségnek óriási jelentőséget tulajdonit, a Így teljes mértékben megértik egymást.- 51 -