Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
A színész
igyekezet ellenére - senki sem értett. És mégis, kevés részlet ragadta meg oly erővel a nagyrészt képzetlen és iskolázatlan közönséget, mint éppen ez. A részlet Így hangzik: "Aj éjal bura ben Sziverim szisze csők Aj szalma Aj gurmuia dzsanamai" stb. Kamenszkij először igyekezett azt magyarázni nekünk, hogy ezek perzsa szavak, később aztán - becsületére - elismerte, hogy ezek a szavak egyetlen nyelvben sem találhatók. A közönség mégis sóvárán itta magába őket. Miért?Mert hang és beszédmód tekintetében kétségkívül mesteri módon illeszkedtek a színpadi alak hangzásához és ritmusához. A Thamvrasz Kltharedészben'1'^. általános vélemény szerint, a leghatásosabb rész az a Jelenet volt, amelyben Thamyrasz stanzáit mondja. És mégis, ha csak a szöveget nézi az ember, ez az egész színdarab legérthetetlenebb része: "Sokáig őriztem a nyájakat, Admetosz nyájait, ő álom. Te vagy, te, Kitharedész, aki elhagyod barátaid? Ó álom. Zendits rá fuvoládra, leheld belé a fehér ragyogást." Fogadok, hogy önök sem értik /hiszen vajmi keveset tudnak a kevéssé ismert Admetosz-mondáról/, mint ahogy 3 nézők többsége sem értette. De a ritmusa oly szerencsésen kidolgozott volt, hogy a közönség Ceretelit, a verssorokat mondő színészt feszült figyelemmel követte. Innokentyij Annyenszkij /1856-1909/ orosz lró drámája. 50 -
