Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
A színész
A SZÍNÉSZ belső technikája Mint ismeretes, a naturalista szinház egészen különleges hangsúlyt adott a színész belső technikájának - ennek roppant Jelentőségéhez semmi kétség nem fér -, az úgynevezett átélést és az arra való biztos készséget állítva munkája középpontjába. Valóban, a naturalista szinház, amely a külső technika területén teljesen tehetetlennek bizonyult, a belső technika területén látszólag a tökéletesség magas fokára Jutott és általános vélemény szerint főképp ennek köszönhette a nézőre gyakorolt hatását. Kétségtelenül van ebben valami igazság, amennyiben ugyanis általában az átélés mint lelki tulajdonság minden emberben közös. Elegendő azonban arra gondolnunk, hogy adott esetben nem a szó általános értelmében vett átélésről beszélünk, hanem az átélés egy különleges módjáról, mégpedig a színművészet egyik eleméről, az alkotó emócióról - és a naturalista szinház egész illuzórikus tökéletessége összeomlik, minthogy lényegében csalárd alapon nyugszik. A naturalista szinház elmélete szerint az átélésnek a színész magánéletéből vett megfelelő valóságos emléken vagy az ábrázolandó átélés más embereken történt megfigyelésén kell alapulnia: mind az első, mind a második esetben az átélésnek feltétlenül élethünek kell lennie. Az élethüség a naturalista evangélium alfája és ómegája. Az átélés élethüsége azonban ugyanakkor mint fő rossz jelentkezik, mert megfosztja az átélést minden alkotói 29 -
