Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
A színész
Jelentős nehézséget okoz a színész számára az is,hogy nem tudja elválasztani a maga teremtette műalkotást saját személyétől. Mig minden más művész mind munkája közben,mind a munka befejezése után művét mindenkor fizikailag megtekintheti és vizsgálhatja, kedve szerint változtatva a látószöget, a távolságot, a világítást -, a színész nem élhet ezzel az oly fontos lehetőséggel. Kárpótlásul és hogy e tekintetben ne legyen vakságra Ítélve, második, úgynevezett belső látást kell kifejlesztenie magában. Alkotó énje mellett még egy második, noha láthatatlan, de látó ént kell önmagában megteremtenie. A színésztől művészete megköveteli, hogy" minden,a más művészetek útjában álló nehézségen túl legyőzze még különleges, csak az ő művészetét jellemző nehézségeit is. Mindebből világosan kitűnik, hogy egyáltalán nem elegendő, ha valaki "hivatott" színésznek érzi magát vagy "tehetséges". Nem, tengersok előmunkálat és folytonos gyakorlás szükséges, hogy a homályos kívánság mesterségbeli tudássá változzék, hogy az eredmény ne csodagyerek vagy tehetséges dilettáns hanem igazi mesterszinész legyen. Munka, munka ér. újra csak munka! Iskola kell! Már mondottam, hogy a modern szinház egyedüli színészei, az egyedüliek, akik tudják, mi a jelentősége az "anyagnak" a mi művészetünkben, a balett színészei. Távolról sem akarom ezzel azt mondani, hogy a modern balettet teljes egészében elismerem. Noha nagyra értékelem és szeretem. Talán a balettelőadások az egyedüliek, amelyekből még valódi alkotókedv és lelkesedés árad,De ez nem akadályozhatja meg, hogy éezrevegyem tengernyi hiányosságát, hogy meglássam, milyen bomlasztóan fenyegeti a rutin maró rozsdája és a klasszicizmus leple alatt megbújt formalizmus, ezt az eddig még megkímélt művészetet is.- 24 -i
