Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

Mindezek ellenére, sem a balettben müveit technika egyoldalú jellege, sem archaikus mimikája, sem magának az alkotói folyamatnak mechanikus-motorikus kezdete, sem pedig a sok egyéb hiányosság nem tudja elhomályosítani a balettszinpad uralkodó elsőségét színészei mesterségbeli tudását illetően.

Ők nem dilettánsok, nekik joguk van a szinpadhoz, olyan joguk, amelyet iskola, munka és fáradhatatlan tökéletesedés utján nyertek el.

Mindegyik elvégezte a maga iskoláját, hetedik vagy nyolcadik életévétől kezdve munkálkodott saját anyagának legyőzésén és ezt a szakadatlan munkát az utolsó színpadi óráig folytatja.

Korántsem mindegyik zseniális, tehetséges, egyformán rátermett, de hiszen nem is lesz mindegyikből balerina, szólótáncos vagy karvezető. A kevésbé rátermettek vagy a még nem eléggé virtuózak alkotják a balettkart - azt a csodálatos mester-csoportot, amelynek hála a balettszinpad, egyedül a modern szinház területén, mentes maradt a dilettantizmustól. Mindenki, aki a deszkákon áll, nem véletlen "közreműködő", hanem kipróbált mester, egyenrangú a többivel, szép művészetük bonyolult iskoláját mind kijárta.

Feltétlenül igy kellene lennie az egész színházművészetben és minden oldalági területén. És amint a balettben ott a balettkar, úgy kellene ott állnia a drámai színházban is, a hősök és hősnők mellett, a drámai karnak.

Csak ilyen feltétel mellett következhet be a szinház újjászületése. Csak ilyen feltétel mellett foglalhatja el a trónt a szinház deszkáin az igaz művészet, nem pedig pótléka, a módszerré emelt tehetséges dilettantizmus alakjában.

Két alapvető, egymással ezernyi kifürkészhetetlen utón összefonódó alkotási folyamat van jelen minden müal- 25 -