Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

Elegendő, ha az indiai színház élesen körülhatárolt követelményeit összehasonlítjuk a jelenkori színház nyújtotta képpel, hogy meggyőződjünk, milyen mélyre hatolt a dilettantizmus romboló mérge a mi művészetünkbe, hogyan torzítja el mind jobban és jobban anyagunkat.

A fő felelősség ebben a naturalista színházat terheli, amely müvészetellenes törekvése közben, hogy a színházat az élet szakasztott másává tegye, olyan színész anyagot engedett a színpadra lépni, amelynek a korcsosult emberi testet kellett valósághűen visszatükröznie.

De vannak még színészek, akik felmérik ésszel, mit jelent művészetük szempontjából "anyaguk" és szivükön viselik ápolását.

Sosem felejtem el, mennyire felháborodott a nagy Marius Petipa1^ a Figaro házassága főpróbáján. Fiatal színészeink, megcsodálva lába fiatalos külsejét, azzal gyanúsították, hogy kipárnázta trikóját.

A próba végét meg sem várva, mlndannyiukat behívta öltözőjébe és mint aki biztos a dolgában, vetette le trikóját, mutatta meg a lábát, amelyért minden fiatalunk megirigyelhette.

Amikor pedig mindenki csodálkozva kérdezgette, hogyan tudta 60 éves koráig ilyen jó állapotban tartani a testét, Fetipa félig tréfásan azt válaszolta: ismeri az örök ifjúság titkát.

Ezzel a válaszával, sajnos, igazat mondottta mai színész-dilettánsok számára titok az örök ifjúság megőrzése.

De bizonyára nem titok ez a balett mesterei előtt, ők korunk egyedüli színészei, akik anyagukat ápolják és becsben tartják.

1 Petipa Marius /1822-1910/ francia származású baletttáncos ée balettmester, 1847-től Pétervárott élt és működött.- 23 -