Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

alakban megszemélyesítve Jelenik meg végül, mint az egész alkotói folyamat eredményeként megteremtett műalkotás is.

Ön minden, minden önben rejlik és minden Önön keresztül történik.

És ha bármely művészet tökéletes elsajátításéhoz évekig tartó tanulás és állandó, szakadatlan gyakorlat szükséges, mennyi akaraterőt.munkát és gyakorlást kellene latbavetni, hogy elsajátítsák a legnehezebb, a legbonyolultabb és a legmakacsabb művészetet, a színész művészetét!

Mert amig Ön minden más művészetnél szabadon választhatja ki a mindenkori céljának legmegfelelőbb anyagot /agyag, márvány, gránit, bronz, ezüst/, addig itt /a szinmüvészetnél/ saját anyagához van kötve és csak belőle alkothatja meg mindazokat az alakokat, amelyek Önön keresztül akarnak megszületni.

Ráadásul ez az anyag rendkívül makacs, minden lehetséges véletlennek alávetett, változékony és egyáltalán nem kitartó.

Micsoda mesterségbeli tudásra, micsoda fáradhatatlan éberségre, mennyi gondosságra van szüksége Önnek, a színésznek, hogy az anyagot saját alkotó akaratának alávesse, hogy rábírja a szükséges formák engedelmes felöltésére és gyakran több éven keresztül történő megőrzésére!

A színész művészetének a saját anyagától való roppant függősége azóta ismeretes, amióta színház egyáltalán létezik.

Az ősi Indiában például ebből a szempontból az alábbi követelményeket támasztották a színésszel szemben:

"Üdeség, szépség, kellemesen telt arc. piros ajak, szép fogak, karkötő-kerekaégü nyak, szépen formált kéz, előkelő tartás, erős csípő, varázs, kecsesség, méltóság, nemeslelküség, büszkeség, nem is szólva a tehetség minőségéről."

X/^ Silevan Levy: Le théâtre Indien.

22