Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

És mégis, alig akad olyan művészet, amely lényegéből következően, kevésbé lenne összeegyeztethető a dilettantizmussal, mint a szinész művészete.

Minden más művészetben^ az alkotó, az anyag, az eszköz és a műalkotás maga /amely a teljes alkotói folyamat eredménye/ elválik egymástól és emellett a három utóbbi az alkotó személyiségén k i v ü 1 esik. Csak a szinész művészetében egyesül az alkotó személyiség, az anyag, az eszköz és maga a műalkotás egy és ugyanazon tárgyban úgy, hogy szervesen elválaszthatatlanok egymástól.

Ezt az alaptételt, amely éles hatért von a színművészet és minden más művészet közé, még meggyőzőbben bizonyltja a következő példa.

Ön festő, Ön /az ön "énje"/ a művész, az alkotó személyiség, aki végeredményként a műalkotást létrehozza; de az anyag, amelynek segítségével alkot: a színek, a vászon stb., az eszköz: az ecset, a festőállvány stb. és maga a műalkotás is, amelyet megteremtett: a kép, a freskó, a díszlet, mindez Önön k i v ü 1 létezik, Ön előtt áll, szabadon szemlélheti, csoportosíthatja, változtathatja, tetszése szerint, mert nincs összekötve Önnel és szabadon, távlatból Ítélkezhet fölöttük.

Ön szinész. ön /az Ön "énje"/ az alkotó személyiség, aki elhatározza és megvalósítja művészete alkotását,és újra csak Ön az - az Ön teste, az Ön keze, karja, lába, feje, szeme, hangja, beszéde -, aki egyben a megmunkálandó anyagot is jelenti; Ön saját maga, az ön izmai, és Ízületei szolgálnak az ön által szükségelt eszközként; és Ön, saját maga, vagyis individuális egésze, valamely színpadi

^ Elsősorban a képzőművészetekben.

21 -