Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

Előszó a második német kiadáshoz

rendező művészete stb.-, hanem a színházzal rokon -,a,őszetek elemeinél is, mint a díszlettervező és a drámairó művészete.

Rómeónak és az ő Júliájának szerelme a nézők mai tömegét már nem ragadja meg, mégpedig azért, mert azok az akadályok, amelyekkel szembekerül, túlságosan elvontnak látszanak. Abbie és Eben szerelme ezzel szemben /O’Neill Vágy a szilfák alatt cimü drámájában/ megfogja a nézőt,éppen mert a birtoklási ösztönnel harcol - olyan akadállyal, amely a néző számára teljesen és kézzelfoghatóan konkrét.

A színdarab legeredetibb életmagvának ez a konkrétsága viszont kitűnő anyagul szolgál a színésznek, minthogy legeredetibb feladatai ily módon korszakunk konkrét életével kerülnek szemtől szembe.

Ezen az alapelven kell nyugodnia a rendező munkájának is: konkrét érzések konkrét harcban ütközzenek össze, konkrét megrázkódtatásokban, szavakban és mozdulatokban Jussanak kifejezésre.

A feladatok tömörsége a rendezői elképzelés és a színészi megformálás lakonikus-tömör formájához, továbbá a ezinpadi építmény tömör és éppoly lakonikus konstrukciójához vezet.

Mindezekből kinő az egész előadás sajátosan szoros és koncentrált ritmusa, amelynek a nézőre gyakorolt kifejezőereje és hatása a látható ezinpadi erőfeszítéssel fordított arányban kell, hogy álljon.

Ebben rejlik annak az uj, koncentrált konkrét realizmusnak a kulcsa, amely egyedül és kizárólagosán tarthat igényt arra, hogy korunk igazi stílusa legyen.

Moszkva, I927 tavasza.

Alekszandr Tairov- 17 -