Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

A SZÍNÉSZ

DILETTANIZMUS ÉS MESTERSÉGBELI TUDÁS

Ha megkérdezné valaki Jőlem, melyik a legnehezebb művészet, azt válaszolnám: a színész művészete. És ha valaki megkérdezné tőlem, melyik a legkönnyebb művészet, ugyanazt válaszolnám: a színész művészete.

Vajon nem abban rejlik-e ennek magyarázata, hogy a színész művészete mindmáig a legkevésbé kialakult, a legtökéletlenebb és a legvitatottabb művészet?

Olyannyira vitatott,hogy még az a kétely is felmerül, müvészet-e egyáltalában, olyannyira tökéletlen, hogy Eleonora Duse dögvészt kiált minden színészre és olyannyira kialakulatlan, hogy Gordon Craig nyomatékosan megismétli: "a színház mindig előrehalad majd, a színészek pedig még hosszú évekig a színház fejlődésének útjában állnak"

Mikor vetünk már kategorikusan véget ennek, a színész művészetével szemben fennálló, felelőtlen és bűnös magatartásnak?

Valóban,ugyan ki fél manapság attól, hogy színész legyen, és - alig célba érve - ki riad vissza attól, hogy Shakespeare-rel "ne sokat teketóriázzék"?

Hogy valaki tűrhetően zongorázzék, hosszú éveken keresztül naponta kell gyakorolnia, dolgoznia. Még osak nem is arra gondolva, hogy hangversenyeket adjon, csak hogy szabad Idejében saját magának, házastársának,legjobb eset-1/|f Cordon Craig: A színész és a super-marionett.- 18 -I