Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

A SZÍNÉSZ DILETTANIZMUS ÉS MESTERSÉGBELI TUDÁS Ha megkérdezné valaki Jőlem, melyik a legnehezebb mű­vészet, azt válaszolnám: a színész művészete. És ha valaki megkérdezné tőlem, melyik a legkönnyebb művészet, ugyanazt válaszolnám: a színész művészete. Vajon nem abban rejlik-e ennek magyarázata, hogy a színész művészete mindmáig a legkevésbé kialakult, a leg­tökéletlenebb és a legvitatottabb művészet? Olyannyira vitatott,hogy még az a kétely is felmerül, müvészet-e egyáltalában, olyannyira tökéletlen, hogy Ele­onora Duse dögvészt kiált minden színészre és olyannyira kialakulatlan, hogy Gordon Craig nyomatékosan megismétli: "a színház mindig előrehalad majd, a színészek pedig még hosszú évekig a színház fejlődésének útjában állnak" Mikor vetünk már kategorikusan véget ennek, a színész művészetével szemben fennálló, felelőtlen és bűnös maga­tartásnak? Valóban,ugyan ki fél manapság attól, hogy színész le­gyen, és - alig célba érve - ki riad vissza attól, hogy Shakespeare-rel "ne sokat teketóriázzék"? Hogy valaki tűrhetően zongorázzék, hosszú éveken ke­resztül naponta kell gyakorolnia, dolgoznia. Még osak nem is arra gondolva, hogy hangversenyeket adjon, csak hogy szabad Idejében saját magának, házastársának,legjobb eset-1/|f Cordon Craig: A színész és a super-marionett.- 18 -I

Next

/
Thumbnails
Contents