Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
Előszó a második német kiadáshoz
Erre vezet az a munka is, amelyet a moszkvai Kamara Színház végzett az utóbbi évek uj bemutatóinál: Osztrovazkij Vihar,O’Neill Szórós ma.1om és Vágy a szilfák alatt. Lecocq Nap és hold, Hasenclever-Gorodetzki Antigone cimü drámáinak előadásánál. Ez a pont alkotja majd valószintileg kővetkező könyvein egyik lényeges fejezetét. Az absztrakció ideje végétért. A mi korszakunk konkrét követelményeket állit fel, konkrét beszédet és választ kiván a belőle előtérbe nyomuló problémákra, bármilyen bonyolultaknak ttinnek is. Az uj színház feladatai is konkretizálódnak: korszaka méltó szószólójáyá kell válnia és a többi művészethez hasonlóan törekedjék stílusa alapelemeinek megszilárdítására. A főelvek, amelyekre a színház felépítésénél törekedtünk, alapjaik helyessége mellett le - és ezt a helyességet a saját magunk által tanúként végigszemlélt minden érték soha nem hallott méretű újraértékelése is még igazolni fogja -, kétségtelenül bizonyos fokig elvontak. Ennek két oka van: Először is, átmeneti korszakban születtek,amikor még lehetetlén volt megfelelő tisztázottsággal eligazodni az újonnan klcsirázó korszak nagyszerű méretei és körvonalai között. Másodszor, a régi színház elleni harcban kováceolódtak ki, ás az Ilyen harc közben legtöbbnyire hiányzik a feladatok konkretizálására való idő; mindennél előbbre valók voltak a legfőbb jelszavak, amelyek alatt az uj színház alapitól tömörülni akartak. E jelszavak konkretizálásának időpontja később jön el. Ez az időpont most megjött. Ma már a roppant színházi labirintus minden részleténél a feladatok konkretizálására van szUkség. Nemcsak speciálisan színházi elemeknél - mint a színész művészete, a- 16 -